Miért van az, hogy utálom ha hozzám ér az apám?

Szia! Nem olvastam nagyon el az előző válaszokat, szóval lehet, hogy ismétlek valakit, bocsi:)

Én 15,lány vagyok. Apámmal élek a válás óta. Kiskoromtól kezdve igen apás voltam. Kb. fél éve van az, hogyha apám közelít felém én hátrálok. Valahogy reflexből próbálom én is kikerülni az érintését. Semmi bajom vele, sőt, nagyon szeretem, tök jól kijövünk, bár néha megreng a bizalmam felé, de ez is csak azért van, mert alapjában senkiben nem bízok. Szóval én is kerülöm apám érintését, nem az, hogy bánt vagy nem is tudom, meg ha pl. elvagyok anyámnál és jövök haza és megölel, akkor az nem rossz, csak mindig előtte kicsit ódzkodok. Ő ezt észre is vette, kérdezte is, hogy miért, én csak annyit feleltem, hogy "csak reflex. semmi több." és le is zártuk.

Mindig azt mondják az ilyenre, hogy a kiskorban történő dolgok miatt leszünk olyanok, amilyenek. Nos nálam pr dologban ez igaz. Engem suliban sokat vertek, talán ezért kerülöm az érintkezést nem csak apámmal, mindenkivel. Azt is mondják, hogy akit bántanak a suliban abból sorozatgyilkos lesz (meg hogy a legtöbb sorozatgyilkos novemberi születésű) szóval ez meg olyan, hogy rám mindkettő igaz, de nem hiszem, hogy sorozatgyilkos leszek. Ilyen gondolataim vannak, de nem tenném meg.

Talán nálad is valami gyerekkori dolog, vagy csak szimplán tudod, hogy milyenek az emberek és kb a tudtodon kívül építettél egy "falat" ami megvéd az emberektől, és az, hogy nem szereted, ha megérintenek, ennek az egyik jele talán. De nem akarok butát mondani. Szerintem ez nem rossz, csak nem normális. De meg lehet szokni, én nem nagyon tudok ellene mit tenni.