Miért lettek a gyermekeim ilyenek, annak ellenére, hogy mindenemet odaadtam, sőt még a maradékot is odaadnám azért, hogy csak egy cseppnyi őszinte szeretetet, törődést kapnák vissza, mint amit én adtam nekik?

én sem gondolnám hogy minden oké veled.

elátkozod a gyereked meg elvárod h visszakapd amit adtál. abban hol az önzetlenség?

nem lehet h mindig a fejükre olvastál hogy "bezzeg én mit meg nem tettem érted?"

apám ugyanis ezt csinálja.

évente egyszer ha kérek töle valamit és felhánytorgatja h mit meg tett értem és folyton ugráltatom.

neki teher a gyerek én tudom, nem is szabadott volna neki.

ö mégis ugy gondolja h ö annyi mindent megtett értünk,de érdekes ezt rajta kivül senki sem érzi.

ö az a fajta hogy ha az egész világ hátatfordit neki akkor is a világ hibája nem az övé.

biztos vagyok benne hogy valamit nem jól csináltál ennyi szarrágo gyerek képtelenség hogy legyen.

és igen az sem tul pozitiv dolog h nem is vagy hajlando válaszolni már nekünk mert nem állunk melléd. ez is elég gyanus.nem tetszik amit mondunk ezért inkább elhatárolodsz.

amugy ha pénzzel és tettekkel halmoztad el öket és mindentöl ovatad öket pont nem tanulnak semmit és pont nem szereznek tapasztalatot.

egy kérdés. szeretni szeretted öket?

és nem arra vagyok kiváncsi hogy mélyen belül mert a gyerekeid ezért természetesen igen. mert ilyet az apámtol is hallottam. csak épp soha nem éreztem mert még magát sem szereti elzárkozik tölünk munkába menekül, ebböl hogy éreznék szeretetet?mondtad nekik? simogattad öket? öszinte nyilt érzelemmel szeretted öket?

mert amit most látok, lehet régen nem voltál ilyen, de most egy zsémbes,pesszimista és negativ embert látok benned,és ha magamból indulok ki ilyen emberekkel nem vagyok hajlando kapcoslatot létesiteni akkor sem ha az apám.mert lehuz, elvárásai vannak,csak fröcsögni tud mégis minek mennék el hozzá, kényszerböl h viszonozzam a hálát? hogy álszent legyek?

nyilván nem tudom az életed történetét, igy nehéz bármit is mondani.

az biztos hogy keserü vagy. a helyedben magamon probálnék meg változtatni, szeretetet sugározni a gyerekeim felé(nem kell hogy lásd öket) és helyretenni magamat.jönni fognak.

amiota én apám felé szeretetet sugárzok(többre nem vagyok képes még) azóta értelmesebben beszélgetünk és ö keres engem. és nem csinálom régota. de ehez kell az hogy szeresd magad mert csak akkor tudsz szeretetet adni.

én szivesebben éltem volna egy kis viskoban éhezve ha a családom szeretetteljesebb lett volna,mint ugy h mindenem megvolt de szeretetet nem sokat éreztem.

13. vagyok,a hosszu iros, most olvastam a többi válaszod és ez csak megerösitette a gyanumat. mert nagyon hasonlitazs apámra.

keménység, zárkozottság, keserüség, munkamánia.ez édeskevés a gyerekneveléshez. ez arra jo hogy TE megmaradj az életbe.

ne aggodj a gyerekeid ugyanezt fogják átadni a gyerekeiknek is,és megkapják ök is amit te.

ha egy gyerek azt mondja h dögöljön meg a szülöje az nagyon durva de ha szeretnének téged nem mondanának ilyet. ha meg nem szeretnek arrol csak te tehetsz.

még egy példa. apám is ugyanez. sosem ivott nem dohányzik, nem agressziv, szeret dolgozni, munkamániás, szintén spórolós,(szarrágó....mint a gyerekeid. nem lehet h te is az vagy?)

a házon amiben felnöttem mást nem kaptam töle soha.sőt!

a saját szobám amiben laktam az sem az enyém volt hisz ez az ŐŐŐ háza és akkor ugyebár az az Ő szobája amiben felnöttem.ennyi amit kaptam tőle. egy nagy saját szoba amit nem éreztem a magaménak. de őszerinte mindent megtett értünk.

persze... anyám igen! ő nem.

Én nem vagyok szülő, még gyerek vagyok a családban de nálunk is hasonló a helyzet.

A családban én vagyok az egyetlen normális gyerek sajnos. Van 3 testvérem 2 nővérem és egy húgom, én vagyok az egyetlen fiú gyermek.

A legidősebb nővérem úgy 4 éve teljesen kifordult önmagából és elszúrta az életét, mondanom sem kell hogy a szüleimet is kicsinálta lelkileg és hát anyagilag is kiforgatott mindenkit, a volt párjától kezdve a szüleimig a fiatalabb nővéremet és persze engem is.

Apám felajánlotta nekik a nagyszüleim házát mivel oké hogy saját lakásuk volt mert a párjáé volt csak társasház és eléggé olyan volt a környék ami nem tett volna jót egy fiatal kisgyereknek sem. Persze nem éltek vele a nővérem ott szúrt el mindent a 4 éves gyerekét elhagyta, nem foglalkozott vele a férjét is otthagyta egy fiatalabb csávóért akit szintén kiforgatott anyagilag csak az a pénz kitudja hova került.

A nővérem lassan már 2 éve haza sem jön még egy 10 percre sem hogy legalább tudjuk hogy él-e. Ő az ország másik felén lakik mert nagy nehezen kiderítettük, dolgozik de nagyon alja munkát végez pedig mérnöki diplomája van és sokan állítják ott is mert felkerestek minket az ismerősei mert olyan szinten lehordta a családunkat mintha mi tehetnénk arról hogy ilyen lett, pedig saját magának köszönje meg a társaságnak akik így kimosták az agyát.

A fiatalabb nővéremmel ilyen téren nincs baj, csak hálátlan, mindenkit ugráltat, csak szórja a pénzt az ablakon nem foglalkozik velünk, engem is 1 évig nagy ívben letojt bár az tény és való hogy időnként eltudja játszani a jó testvért mert lehet vele beszélni, sokszor eljárunk 1-2 helyre az új párja is legalább egy normális ember akivel szintén el lehet lenni de ő is hálátlan a szüleimnek mert apám sokat melózott azért hogy saját lakásuk legyen amit persze elvertek és még egy köszönömöt sem mondtak neki, plusz még apám a kedvenc autóját is neki adta amikor elkezdett vezetni amit mondanom sem kell hogy eladott mert inkább bulizásra költ, bár az esze azóta már a helyére került így végül vissza szerezte azt amit eldobott a pénz miatt de amiket ő művel az is egy katasztrófa.

Én sem vagyok egy szent bár én hálás vagyok amit a szüleim adnak, van egy barátnőm még a szüleimnél lakunk mert most 1 éve kezdtem el dolgozni és még nincs akkora keresetem hogy egy albérletet fenntudjunk tartani, a barátnőm egyetemre jár és a diákmunka sem fizet sokat de apám megkedvelte őt anyámmal együtt és mondták hogy lakjon nyugodtan itt mint a kollégiumba csak hogy többet lehessünk együtt, mivel elég nagy a ház és gyakorlatilag az egész tetőtéri rész üres volt így oda költöztünk kialakítottunk egy kis konyhát, fürdőszoba volt csak rendbe kellett tenni így most ott ahol a 2 nővérem lakott ott lakunk mi. Én ezért hálás vagyok, én is igyekszem ezt más formában vissza adni, nem egyszer csináltam meg apám autóját amikor baj volt vele mert autószerelő vagyok és semmit nem kértem érte mert az alkatrészt saját zsebemből fizettem meg pedig van saját autóm apám autóját csak akkor használom ha az enyémmel valami gond van meg én is odaadom neki az enyémet.

Apám már idén megtehette volna hogy nyugdíjba vonul de kénytelen mellette dolgozni hogy a tartozást fizetni tudja amit a két nővérem miatt halmozott fel, persze bírja még csinálni de már látni rajta hogy fárad. Anyám is dolgozik ezerrel igaz neki még messze van a nyugdíj de ő sem örömébe jár el dolgozni. Én ha megtehetném eltartanám őket mert tényleg amit tettek értünk az becsületükre váljék mert tényleg elég nehéz anyagi körülmények közt nőttünk fel gyerek korunkban és ahhoz képest ahol most tartunk nem kis előre lépés volt. De a két nővérem nagyban tojik rájuk sajnos jó egyik legalább idejön meg próbál hálás lenni de nem sokat adott vissza ő sem.

A húgom még csak 17 éves tehát így még az életbe sem kóstolt bele igazán anyámék taníttatják, igaz nem jó tanuló, nehezen megy neki de legalább tesz azért hogy egy jó szakmája legyen és már 2 éve a fejébe vette hogy saját üzletet akar nyitni ami szép és jó mert legalább van elképzelése az életébe és ő nem jár annyit bulizni hogy eligya hetente anyámék pénzét, tud is bánni a pénzzel, de ugyanakkor van társasági élete is, párja is van szeretik egymást a párja is teljesen normális gyerek, még a régi szobámat is felajánlottam nekik ha esetleg a srác itt maradna hétvégére szüleimnek sem volt kifogása vele mert ők is bírják a srácot. De sajnos a húgomnak is vannak hülyeségei mert anyámmal nagyon haragban vannak mindig most így nem tudom mi van köztük mert mindkét fél mást mond amikor én vagy apám itthon vagyunk akkor nem vitáznak, a barátnőm is csak a vita végét hallotta ő sem tud konkrétumokat mondani hogy mi a helyzet. Az tény hogy a barátnőmnek köszönhető hogy anyukám még nem került idegileg a padlóra mert én ritkán vagyok itthon hétköznaponta mert én nem csak szerelek hanem alkatrészt fuvarozok több műhelyre és legtöbbször munka idő után plusz órában csinálom plusz pénzért mert valahogy mégsem szeretnénk a szüleim nyakán élni így az anyai nagyapám régi házát ami a kertünkben van azt fogjuk helyre rakni és ott fogunk lakni részben azért hogy a rezsivel kitudjuk segíteni anyámékat mert úgy nem kerülne sokba meg hát azért nem árt ha a közelükben maradunk meg szinte minden itt van a nyakunkba kertes családi ház nyugodt környék de mégis közel a belváros, minden hivatalos ügyintézés csak 5 perc sétánkba telik meg azért a páromnak is csak 15 perc séta az egyetemig, nekem is csak 6 perc utazás a munkahelyemig autóval mert mehetnék gyalog is csak ugye mindig elhozom a cégest mert ha a főnököm előző nap este felhív hogy most ne a telephelyünkre hanem egyből a másik műhelyünkbe menjek valamiért akkor ne kelljen 20 percet gyalogolni az autó végett.

Szóval én tesóim is egy hálátlan férgek sajnos nem csak a te gyerekeid vannak így ezzel én még úgy ahogy igyekszem vissza adni 23 évesen azt amit kaptam a szüleimtől és ezért is maradok mellettük hogy legalább 1 ember legyen a családban aki mellettük marad és a barátnőm is jól kijön velük mert az ő szülei sajnos nagyon elhanyagolták amivel a gyerekkorát is sikerült tönkretenniük így az én szüleimnél ezeket valahogy bepótolja mert anyukámmal is úgy kijönnek mint ha a saját anyja lenne nagyon sokat segít neki szívességből tényleg kijönnek egymással, anyukám is örül hogy legalább van kihez szólnia ha pihenő napja van. Apámmal is nagyszerűen kijönnek tehát teljesen be lett fogadva a családba, a két nővérem meg csak irigykedik egyik azt sem tudja hogy itt lakik csak annyit hogy jól kijönnek anyámmal és emiatt durcizik megint amit letojok, a másik is féltékeny mert igaz ő most döbben rá hogy mind ezt ő is megtehetné ha nem cseszte volna el régebben a dolgokat.

Szóval nem csak a te gyerekeid ilyen hálátlanok aki nem érdemli meg azzal te sem törődj, aki meg igen akkor azzal törődj legalább ha ő is akarja persze próbáld meg rávenni hogy lakjon ott a párjával vagy tudom is én kivel, csak hogy mégse legyél egyedül és mivel említetted hogy már rokkant vagy tehát gondolom jól esne neked is ha valaki figyelne rád.