Létezik ilyen, hogy valaki minden ok nélkül gyűlöli a saját testvérét?

Igen, létezik, de nagyon-nagyon ritka jelenség. Pszichopátiának hívják.

Minden más esetben a gyűlölet alapja a súlyos testvérféltékenység, amely pedig a rossz vagy nem elég jó szülői nevelés eredménye.

valami oka kell legyen ha nem elmebeteg

pl. hogy kapzsi és az a baja hogy a másik is kap, elképzeli, hogy ha a másik nem lenne az mind neki jutna amit az kap és ezért gyűlöli

vagy mert neki semmi nem sikerül, a testvér pedig ügyesen csinálja a dolgait/összejön neki az álommunka, a jó párkapcsolat - itt is az irigység

vagy eleve olyan beállítottságú az illető, hogy úgy gondolja a boldogság csak neki jár, mindenki másnak legyen rossz, hogy ő lehessen a kakas a szemétdombon, mindenkinek dicsekedhessen, neki mennyivel jobb (ilyen szadista alkat). és ha valaki ezt elrontja azzal, hogy neki is van olyan jó, vagy mégjobb, akkor mindent megtesz érte, hogy alárakjon - ez meg a tömény gonoszság

ezek szoktak lenni + még hogy úgy érzik, a másikat jobban szeretik a szülők, többet kap

van egy ismerősöm, aki mindenféle garázdaságot elkövetett, felfüggesztettje van és csodálkozik amiért a szülei nem engedik, hogy velük éljen, bezzeg az öccse aki normális életet él) ott lakhat... és szerinte vele kivételeznek, őt jobban szeretik - szóval sokszor nem néznek ezek az emberek magukba, mit csinálnak rosszul, könnyebb a testvért hibáztatni és másokat

Igen, van. Persze, nem "minden ok nélkül", csak vannak olyan buta okok... elég keserű dolog ez. Már leírták előttem. Testvérféltékenység, többnyire.

Én most jutottam el odáig, hogy számomra a nővérem nem létezik. Nagyon bánt, hogy évek óta úgy kezel, mint egy leprást. Ha kinn vagyok a konyhában, nem hajlandó ő is bejönni a konyhába. Ha kérek valamit, szándékosan levegőnek néz, nem adja oda. A hátam mögött szid a családnak - szerencsére leállítják. Ha nagyon megbánt, a másik testvérünktől kér bocsánatot, ez egyenesen röhejes. Mert vele jóban akar lenni, engem meg utál.

Miért? Olyan okok miatt, amik miatt nem kellene utálni senkit sem. Mert nekem van párkapcsolatom, neki pedig nincs. Mert ő túlsúlyos, én meg nem vagyok az. Mert ő 3-asra érettségizett, én meg 5-ösre.

Aztán ott van a kapzsiság, mások írták előttem. Kapzsiság és mártíromság. Nagyon sokszor nem kért dolgokat, amikre szüksége lett volna (közben elköltött egy csomó pénzt felesleges dolgokra). Aztán amikor én kértem valamit, ami kellett, (2000 forint volt) és megkaptam, elkezdett velem ordibálni, hogy bezzeg ő nem kap semmit, és mekkora szemét vagyok, hogy el mertem költeni 2000 forintot iskolai felszerelésre.

Ha van rá mód, az ilyen embert jobb levegőnek nézni.

Szerintem "ok" mindig van, max. baromi nagy hülyeség vagy magának sem tudja megmondani konkrétan, hogy mi, csak körvonalasan.

Nálunk is, öcsém látszólag ok nélkül utál. Gyakorlatilag meg én megtanultam egy idő után, hogy a maga kezdeti sikertelenségei miatt engem okolt, vagyis jobban mondva az irigység miatt. Én szorgalmasabban tanultam, őneki ehhez nem volt kedve, aztán amikor jobbak lettek a jegyeim, elkezdett nyafogni, hogy neki az ő árnyékomban kellett élnie, hazudozott erről össze-vissza, pedig anyáék őt még jobban is istápolták meg szerették valaha is, mint engem (és ezt kívülálló is mondta). Szóval magában megvan a kis oka rá, csak az egész egy baromság/maszlag.

Meg sima testvérféltékenység is állhat az ügy mögött amúgy.