Anyám normális? Vagy inkább velem van a gond?

Meg kell szokni, a világ nem fog változni. De ezek az ingyenpszichomókusok csak felírják a Frontint, aztán szépen rászoktatnak.

Én is hasonlóan érzem magam. Nekem úgy 3 hónapja ment el minden életkedvem és nagyon ramatyul vagyok. (Apám külföldön dolgozik,keveset van itthon) Anyám észre se veszi, hogy valami bajom van. Nekem is romlik a teljesítményem az iskolába, nincs erőm semmihez. Egész nap csak feküdnék. Mindenen elsírom magam. Jelentéktelennek érezem magam stb. Lelkileg teljesen kikészültem. Egy hete itthon vagyok.(nem vagyok beteg, csak nem mentem suliba bizonyos okok miatt, de ez nem lényeg) Szóval legtöbb időmet az ágyban töltöttem, fülessel a fülemben, mert úgy nem gondolok a sok szarságra. Anyám csak ordibál velem, hogy egy lusta dög vagyok, nem segítek neki semmit stb... Talán nekem is orvosoz kéne mennem? Bocsi, most itt Te vagy a téma. Szerintem teljesen jól tetted, hogy orvoshoz fordultál. Anyukád valószínűleg csak aggódik, vagy nem tudom. Soha nem értettem a saját anyámat se...