Anyám megütött, és elegem van a szüleimből?

Ma úgy volt, hogy apámmal meg húgommal kabátot veszünk, de összevesztünk apámmal, ezért hazamentem mondtam, hogy menjenek ketten a húgommal. Amikor beléptem az ajtóm anyám nekem esett, elkezdett ütni, meg a hajam tépni, hogy ennyit se bírok ki, ő takarítani akar, mit csinálok itt.. Erre elkezdtem vele kiabálni (tudom, hogy nem kellett volna, de valamit csinálnom kellett, megütni meg nem fogom, mégis csak az anyám.. ), hogy ezt azonnal fejezze be és ne merjen hozzám érni. Erre bementem a szobámba, de ő jött utánam, és még mindig ütögetett, meg nekem jött, tépte a hajam.. Na jó erre lefogtam a kezét, és ráordítottam, hogy nyugodjon le most azonnal, de nem tudtam lefogni, erre megint nekem esett, amire én kiabáltam, hogy ez fáj.. Erre lenyomott az ágyra kb. rám mászott, és befogta a szám.. És ekkor kiborultam.. Annyira nagyon megijedtem, hogy ha ez eszembe jut, akkor most is sírok.. Jó lehet hogy hülye vagyok, de akkor is.. Erre nagy nehezen kijutottam a szobából, felhúztam a kabátom, de ekkor már sírva térdelt, hogy nem akarta bocsássak meg.. Én meg sírtam, hogy hagyjon elmenni, mert ez nem olyan volt, amiért bocsánatot kér én meg azt mondom, hogy jó.. Amúgy anyám nem szokott verni, bár mondjuk volt már rá példa hogy megütött.. Ezt egyszer megemlítettem apámnak, amire az volt a válasza, hogy intézzük el magunk között.. De délutánra anyám túllépett a dolgokon, át gondolta szerintenekem pszichológushoz kéne mennem.. na mind1.. Apám amúgy nem jobb semmivel anyámnál, soha nincs itthon, hétvégére is elmegy (tudom, hogy nagyon sokat dolgozik, és nem szórakozni jár.. bár mondjuk szerintem más is van a dologban..). Anyámmal úgy beszél, mint egy kutyával, egyfolytában veszekednek, egy szobába se alszanak de szerintem enyám szereti apámat.. Velem meg van, hogy olyan, mintha a kis hercegnője lennék de általában le se szar.. ha este hazajön, akkor azt mondja, hogy most ne zavarjam.. Anyám meg egyik pillanatban iszonyúan szeret, másik pillanatban egyfolytában azt mondja, hogy olyan vagyok, mint egy disznó (tényleg van rajtam felesleg, fogyózok is, de attól még ez kva szarul esik.. ) vagy azt mondja, hogy olyan vagyok, mint egy ku*va.. Ne értsétek félre nem vagyok minta gyerek, lehet, hogy néha pofátlan vagyok, de azért nem hiszem, hogy ezt érdemlem... Amúgy meg van egy 12 éves húgom, érdekes módon őt imádják a szüleim, apám rá mindig ráér.. jó néha vele is idegbetegek, de csak ritkán.. Tehát neki így a legjobb.. De én megőrülök. Ráadásul a suliba is van, hogy nem tudok olyan sokat készülni.. Holnap is rohadt sok dolgozatot írunk, de áhh.. Ráadásul az ofőm beszélni akar anyámmal, mert szerinte sza*ul tanulok (ez nem igaz.. jó nem vagyok mindenből ötös, de sok mindenből és kettesre se állok semmiből fizika kivételével.. ), meg szerinte passzív vagyok.. Na jó egy kicsit tényleg, de az ofőm amúgy se nagyon szeret, szóval még rá is erősít mindenre.. Ha szól anyámnak, megint én leszek a h*lye.. Annyira tehetetlennek érzem magam, és nem tudok mit tenni.. Mert igazából senkivel sem akarok kicseszni. Mit tegyek? 16/L