Mit szólnátok ha anyukátok ezt kérné?

Az én anyukám ezt így konkrétan nem mondta ki, de ez valahogy csak úgy megtörtént.

Persze mikor még "gyerek" voltam, akkor is megbeszéltünk mindent, de nyilvánvaló volt, hogy az ő szava a döntő. Ma már tanácsot ad, de nem szól bele a döntéseimbe, és nem húzza a száját, ha valami nem tetszik neki.

Szeretek vele "lógni", sokat csavargunk, iszonyú jófej. Amikor kicsi voltam, a személyiségének az "anya" része volt az, amit láttam belőle, most pedig már inkább az "ember" része az, amit látok, amit apukám, a tesói meg a barátai is látnak benne.

Persze mindig az anyukám marad, de már nem "gyakorolja a hatalmát" felettem, felnőttként kezel.

Nem arról nyilatkozunk negatívan, hogy bármit megbeszéljünk vele, hanem hogy ki akar jönni a szülői státuszból barátnőbe.

Én az anyámmal többet megbeszélek, mint egy baráttal, de ne akarjon ugyanúgy gyerek lenni, mint én, nekem ő legyen a támaszom.

Ha lejön testvér/barát szintre, akkor kijön az érzelmi támasz, a felnőtt, az érettebb, tapasztaltabb szerepéből.

Ez a gesztus annyi, hogy nem hajlandó / képtelen a szülőm lenni, hanem kis felelőtlen taknyos, semmivel sem bölcsebb, mint én, és ezt ki is mondja.

Az esetek 95%-ában úgy érzem, mintha én lennék a nagy, és ő a gyerekem... érzelmileg és szellemileg. És néha anyagilag is. Önállótlan... stb. Tőlem vár mindent, hozzám igazodik, stb.

"nekem ő legyen a támaszom"

Nekem anyukám régen sokat betegeskedett, mielőtt kiderült, mi a baja, és kezelték, és örülök, hogy ott lehettem mellette, és segíthettem neki.

Az nem baj, ha jó a kapcsolatotok és a barátnőddé IS válik, amellett, hogy az anyukád marad, de az ilyent nem lehet kérni. Nagyon furcsa. A keresztnéven való szólítás meg kifejezetten meredek.

Gondolom, anyukád korán szült, és nem akarja, hogy egy nagylány anyának szólítsa mások előtt.