Kinek higgyek? A gyerekemnek, vagy az apjának?

6-7 éves korig a gyerekek nem hazudnak -- legalábbis az ö fogalmuk szerint - fantázia országban élnek ahol a valóság és az elképzelt dolgok összemosódnak és a határok megszűnnek - volt egy vizsgálat is és az agyi tevékenységük nem mutatta h hazudnának :-)

persze a felnőttek ezt nem így látják - de az az ö bajuk

am valaki ezt írta: megfelelni anyának !

ha anya utálja a nőt akkor én ezt mondom akkor anya szeretni fog érte

no igen ezen el kellene gondolkodnod kérdező

és megismerni az a nőt (banyát mostohát stb...) :-D

vagy félsz a csalódástól ? hegy esetleg az a nő normális kedves

Az én unokahúgom 7 éves volt, mikor előadta az iskolában, hogy neki otthon nincs mit ennie. Tanárnő nagyon kedves volt, hetekig vásárolta neki a tízórait, majd nem bírta tovább és behívatta a szülőket.Na, ekkor jött a nagy meglepetés...A kisasszony minden reggel megkapta a tízórait, észrevétlenül kikapta a táskájából és elrejtette az ágy alá és a ruhák közé.Máig nem érti senki sem, hogy ez mi volt, de azóta tényleg semmi gond vele, normális életet él, meg minden.

Ezt csak azért írtam kérdező, hogy megértsd a gyerekek tényleg hajlamosak kitalálni dolgokat.

Nekem/nekünk is van egy mostohaanyánk, és írtó rossz volt mikor egyik és másik félnél is azt hallgattam, ahogy szidják egymást, vagy csak éreztem az utálatot.Szóval a gyerek is jobban jár, ha kijösz a nőszeméllyel.Ma már örülök, hogy így alakultak a dolgok (szülők válására- jobb, mintha egymást marnák- és az új párokra értem), van egy szó szerint nagy családom, ahol minenki elfogad mindenkit és segíti a másikat...

Remélem érted mit akarok mondani...Fogadd el ezt a felállást és ha lehet a nővel is ismerkedj, beszélgess pár szót. Nem kell puszipajtásnak lenni persze, de legalább fogadd el.

Nem értem, miért nem vagy kíváncsi arra a nőre. Miért kell rá ennyire fújni? Féltékeny vagy?

Van egy ember, akinek köze van a gyerekedhez, te meg sem akarod ismerni, nem akarod tudni, hogy megbízható-e, de "ahhoz a nőhöz többet ne vigye a gyerekemet!" Értsd meg, hogy NEM tilthatod el onnan. A fiadnak van egy féltestvére, akit imád, egy mostohaanyja, aki valószínűleg szintén rendben van, csak te utálkozol, hogy pfúj, a volt férjed új életet kezdett. Az is jelzi, hogy "nehéz" hallgatni, amikor a fiad a féltestvéréről beszél.

Hogy nem jutottál el odáig 2 év alatt hogy megismerd? Valószínűleg történt valami, amiről fogalmad sincs - és azt várod, hogy egy pszichológus kiderítse neked? Teljesen esélytelen. Rengeteg oka lehetett rá, és nem fogja őszintén elmesélni a pszichológusnak, mert ő sincs vele tisztában.

Lehet, hogy arra vágyik, hogy többet figyelj rá. A férjem is egyszer azt hazudta az apjának, hogy a nevelőapja megverte (lehetett vagy 5 éves), mert az apja tojt a fejére, és így legalább ki lehetett belőle csikarni valami értelmet.

Lehet, hogy érzékeny pillanatában volt, tényleg történt valami, de teljesen túldramatizálta. Én egyszer zokogó rohamot kaptam kicsiként, mert nem volt elég meleg a kakaóm. Olyan hajtépős hiszti lett belőle, megérdemeltem volna egy lökdösést.

Lehet, hogy neked akart imponálni azzal, hogy ezt mondta - többen említették ezt korábban.

Lehet, hogy toporzékolt, másképp nem lehetett bírni vele, és tényleg megtörtént a lökdösés, de ez továbbra is hiszti.

Soroljam még? És mindez azért, mert TE nem vagy hajlandó megismerni a volt férjed új nőjét, akivel évek óta együtt vannak.

Mániás!

Elmesélték neked egy történetet. Középsős volt a lányom, amikor egy nap sírva fakadt otthon es elmondta, hogy az ovoneni elvette tőle az ebédet es egy masik kisgyereknek adta, o meg nem kapott csak kenyeret. Hat elöntötte az agyamat a ver, másnap rohantam is felháborodva az óvodába es neki estem az ovonoknek: Mi az, hogy elveszi a gyerekem ételét es masik gyereknek adja. Szóhoz se jutott szerencsétlen ugy mondtam. Aztán megszólalt mögöttem egy anyuka, aki látta, hogy mi tortent. A gyerekek borsó levest kaptak es valami húsos tésztát, amire az en gyerekem közölte, hogy nem ker. Ovoneni egy darabig próbálkozott, hogy egyen, de az en gyerekem nem akart, hat ovoneni szét osztotta a gyerekek között, a lányomnak meg hoztak par vajas kenyeret a konyhából....Alig győztem bocsánatot kérni....

A gyerek valoban nem hulye, csak mivel kicsi, sokszor keveredik nála a valóság meg a képzelet.....

Engem az bánt ezekben a legjobban, hogy minden ember jellemzően egyből arra asszociál, hogy a másik egy rosszindulatú gyökér, és le kell nyomni. Pedig az esetek 90%-a csak egy aprócska félreértés, és senki sem tehet róla.

Olyan jó lenne, ha ez az országos szemlélet végre megváltozna.