Ti feljelentenétek a saját apátokat?

Hát, 17 évesen emlékszem egy vitára, amikor kiabáltam vele, hogy hülye pedofil, és hogy ő sem jobb a bűnözőknél, mint ahogy beállítja magát.

Ő a legokosabb a világon, és aki csak létezik, azt próbálja kicsinyíteni, mint az otromba szülei őt, hogy nem szín jeles tanuló, és akkor vonalzóval megverték. Ebből meg az lett, hogy egy torz lelkű férfi lett a gyerekükből, akivel szinte egy rokona sem áll szóba...és még mindig nem ismeri be, hogy szar alak volt, azért. Neki mindig más a hibás.

Az anyám paranoid skizofrén, csak szólok, mielőtt még bárki beleélné magát, hogy őt börtönbe küldöm. 1 éves koromban elvitt otthonról, de mivel nem szedte a gyógyszereit, elvitték a pszichiátriára, engem meg csecsemőotthonba. E két helyről apám hozott ki minket.

Aztán 12 éves koromban, amikor apám még alkoholista volt, az anyám akkor is megpróbált elvinni, de akkor meg nem mentem vele, mert féltem az árvaháztól, mivel ő nem tudott volna nevelni se anyagilag, se sehogy. Nem akartam a még brutálisabb cigánygyerekek közé kerülni. (Láttam belőlük eleget.)

Mivel anyám bolondnak volt beállítva az egész város szemében (és nagyrészt tényleg az), még a gyereke szemében is, így elég nehéz is volt bármit is tennie. Nem akarok bíráskodó és megtorló lenni.

Nem bosszúálló akarok lenni.

Én megtanultam a megértés egyik legmagasabb fokát (ami nem feltétlenül csak rosszat rejt, mert tényleg hasznos). Ti megtanultátok azt, hogyan álljon ki az ember magáért, és hogy hogyan kell egy elcseszett környezetből származó embert egy még elcseszettebb környezetbe küldeni szemrebbenés nélkül.

De nem láttam még kiengedett elítéltet, aki kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak nézett volna ki a dutyi után. Vajon mit tanulna ott az apám? Erőszak, erőszak. Annyira tudom, hogy milyen érzés az, hogy nem könnyű csak úgy odadobni valakit. Én már attól is kiborulok, hogy egyes szülők pofon vágják a gyereküket, vagy leordítják azért, mert véletlenül elesik az utcán.

Belegondolok, hogy láttam képen a szüleimet gyerekként, tiszták voltak és naivak, mosolyogtak, aztán jöttek az ostoba felnőttek, és kivéreztették a lelküket. Csak kár, hogy úgy maradtak.

De ha azt nézem, hogy azért küldjem apámat börtönbe, mert hogy példát mutassak más hozzám hasonlónak, hogy ne féljen, az egy magasztosabb ügy. Ha ezt szemlélem, akkor végül is le tudnám győzni önmagam, de senki ne várja, hogy ez egyik percről a másikra fog sikerülni, és ne csodálkozzatok rajtam, mert én úgy nőttem fel, ahogy ti nem...el sem tudjátok képzelni. Most nem döntök elhamarkodottan, de az biztos, hogy az apám orvosi jogait elvetetném (bár rokkant nyugdíjas), mert ő épp a küldetésével ellentétes dolgot csinált. Igaz, hogy sok életet megmentett, de azét majdnem elvette, akit elvileg szeretnie kellett volna.

Viszont ez nagyon fontos, és szem előtt tartom:

[link]

Majd írok a fejleményekről.

Képzeljétek. Ma fedeztem fel, hogy mióta elkezdtem foglalkozni a problémám megoldásával, eltűnt az ujjamról a szemölcs. Kb. 4 éve van ott, és hol összement, hol megnőtt.

Érdekes, valahogy mindig éreztem, hogy az a szemölcs egy megoldatlan probléma. De a szemem is ott van, ami 10 éves korom körül kezdett romlani. Nemcsak az van, hogy távolra nem látok élesen, hanem két körvonala van a tárgyaknak. Erről is sejtem, hogy valamiféle belső meghasonlás megnyilvánulása, ahogy talán az is, hogy a jobb fülcimpám valamiért 20 éves korom óta egyre jobban kiáll. Egyéb aszimmetriák is megjelentek, például 14 éves koromtól folyton migrénem volt, és apám azt mondta, hogy szerinte frontérzékenység miatt, és még le is szólt, hogy "bezzeg ő az én koromban azt se tudta, mi a frontérzékenység" (hogy neki bezzeg nem fájt a feje). De mindenki tudja, hogy a stressz, a bűntudat elsődleges fizikai megnyilvánulása többnyire a vállakon, a nyakon és a hátban lévő izmok megfeszülése...és ez gyakran okoz migrénes fejfájásokat.

A bal felem "felhúzódott", a vállam, az arcom. Görnyedt volt a hátam, és mindig rám szóltak, hogy húzzam már ki magam.

Én mindig is hittem tudományos szempontból is a pszichoszomatikában, de ez nagyon meglepő, amikor önmagán érzi az ember, hogy ahogy a lelke változik, a teste is. :/

"A leggyakoribb téves diagnózisok között szerepel a skizofrénia, skizoaffektív zavar, bipoláris zavar visszatérő depresszió pszichotikus tünetekkel."

!!! anyukámat is érték ilyen dolgok gyerekként...csak őt durvábbak is. Erre gyógyszerekkel tömik ahelyett, hogy utána járnának. Ennyit a pszichiátriáról. Fúú, de dühös vagyok az emberi tudatlanságra, és hogy a világ szinte abban akarja tartani magát.

Már Jézus idejében tudtak a kézrátételes gyógyításról...2000 év eltelt, és nekik az még mindig csak "ezotéria", amikor több millióan megélték annak hatását. Hihetetlen.