Mennyire nehéz egyedülálló anyaként felnevelni egy gyermeket? Saját tapasztalataitokra lennék kíváncsi.

Ez is mint nagyjából minden teljesen egyedi.

Például ha Anya egy viszonylag jó helyen dolgozik az Apa nem tűnik el, lényegesen könnyebb mint minimálbérből albérletben úgy,hogy az apa a gyerek felé sem néz.

Én azt irom le amit láttam, remélem nem gond.

Anyum egyedül nevelt fel engem és tesomat mivel "apám" alkoholista. Nem fizetett gyerektartás, most az utcán egymás mellett elmegyünk.

Anyum még mostis szenved a sok adoságtol amibe azért került mert mindent megakart nekünk adni.Két munkahelye van, rengeteg dolgozik, igazábol egész héten annyi a szabadideje hogy szombat este a párjával van meg vasárnap. Tesom már dolgozik havi 30 ezret tud adni neki, de még igy is nehéz. Nem élünk rosszul, vagyis ez a látszat. Jol öltözködünk tesommal, mivel énis dolgozok hétvégente, de volt néhány huzos évünk. nekünk annyi szerencsénk volt hogy a drága mamikánknál lakhattunk és sokat segitett nekünk mint szeretetileg, mint anyagilag(sajnos 3 éve meghalt) Sok negativuma van annak hogy anya egymaga nevelt minket, valamilyen szinten én tartok a fiuktol, de már kinöttem nagyjábol mivel voltam kollégista.(lány vagyok) A másik pozitivuma hogy megtanultam erős lenni, és tudom hogy soha, bármilyen rossz helyzetben nem szabad feladni, mindig küzdeni kell, és mindenböl a legjobbat kihozni(van olyan ismerösöm akinek látszatra tökéletes családi harmonia, 3 gyerek , apuka, anyuka, közben az anyuka mindig öngyilkos akar lenni, és ebben az egyik fia is követi mert ezt látja)

És hogy nincs még egy olyan ember akit annyira szeretek és tisztelek mint az anyukám :)

19L

Anyám tapasztalatából tudok kiindulni, ami mára már nem biztos, hogy aktuális (nem vagyok mai gyerek).

Neki nagyon nehéz volt. Igaz, mire megszülettem, volt már biztos munkája, háttere, lakása, aminek fizette a részleteit (igazából ma jól keresőnek számít csak akkor a komcsi rendszerben nem nagyon voltak akkora különbségek a fizuk közt). Véletlenül csúsztam be, nem volt házasság, apám hallani se akart se rólam, se ezek után anyámról. Anya nem kapott semmi támogatást a családtól, kb. szülés napjáig végig dolgozott és utána is hamar visszament, csak örök probléma volt hova helyezzen el, mivel a rokonai az ország túlfelén laktak, a legtöbb rokonomtól egy csokit se kaptam kb. Sokan lenézték anyut akkoriban (egyedülálló, házasság nélküli anyák stigmája). Akadt pár barátja, aki kisegítette, kapott kölcsön babakocsit, ajándékba babaruhát, de igazból dolgozott, mint egy igásló.

Sikerült úgy felnevelnie, hogy ne nélkülözzek, ne érezzem a hátrányos helyzetet semmiben, de kb. olyan áron hogy magától vonta meg a falatot sokszor.

A rendszerváltás után már jobban keresett, egyenesbe is jött, apránként sokkal könnyebb lett a helyzete.

Elmondása szerint nem bánta meg, hogy így alakult, egy cseppet sem.