Mennyire nehéz egyedülálló anyaként felnevelni egy gyermeket? Saját tapasztalataitokra lennék kíváncsi.

Engem apukám halála miatt nevelt egyedül anyum. Igaz, "csak" 10 évig, mert utána újra férjhez ment. Hát nézd, ő nagyon jó szituból indult sokakhoz képest, mert volt már egy saját pici lakása, ami kettőnknek épp elég volt és a rezsi sem volt magas. Ezen felül nagyszüleim is rengeteget segítettek neki, mert minden nap ők hoztak el az óvodából. Enélkül fogalma sincs, hogy mit csinált volna, később, iskolás koromban pedig már könnyebb volt minden. Anyagilag kb rendben voltunk, a diplomás közalkalmazotti állás+árvaellátás elég volt arra, hogy meglegyen mindenünk, ami tényleg fontos és ne kelljen a holnaptól rettegni. Anyum úgy emlékszik rá, hogy nehéz volt, de messze nem lehetetlen. Ha neked is van valamennyi egzisztenciád, akkor rendben lesztek, hidd el.

Azt a férget meg jelentsd fel gyerektartásért, vagy egyezz ki vele egy reális fix havi összegben azért cserébe, hogy nem csinálsz balhét. Kit érdekel a felesége meg minden? Mindkettőtöknek hazudott és most el akarja hagyni a saját gyerekét. Más kérdés, hogy te is hibás vagy a történetben, mert minek nős pasival kezdeni, de itt a gyerek érdekéről van a szó nem a tiedről, harcolj érte. Havi + 10-20 ezer már jelentheti azt, hogy kerül gyümölcs is az asztalra és nem kell teszkó párizsit csomagolnod minden nap a suliba.

Kedves Kérdező,

szerintem is nagyon helyesen írta itt előttem valaki, hogy a gyermektartás jár neked. Egészen pontosan a gyermekednek- csak attól a ténytől, hogy ez a férfi, aki elhagyott az ő biológiai apja.

Nem sokat számít a történteben, hogy ő utólag azt állítja, hogy nem akarta stb.

Ez a pénz nem a tiéd, hanem a kicsit illeti meg, csak te kezeled, te használhatod fel számára.

Így szerintem NE MONDJ le róla.

Indíts egy gyermektartásit, az apaság ténye bizonyításra fog kerülni, nyugodj meg és ennek költsége a lelépett apát fogja terhelni, nem téged.

Aggódnod nincs miért- a gyermeked és csakis a gyermeked érdekeit nézd.

A kérdésre válaszolva: irtózatosan nehéz.

Sokan új kapcsolatba kezdenek, de az is többesélyes- főleg ha ugyancsak egyedülálló szülővel.

Az anyagiak is sokat számítanak, de pl. az is, hogy van-e segítség (barátnők, családtagok)- mert az ovis, sikolás szünetekben bizony bajos lesz a kicsivel szabadságon otthon lenni, mikor egy átlagos szülőnek mondjuk 25 nap szabija van és akkor még ebből őszi szünet, karácsony meg ilyesmit is meg kell(ene) oldani.

Azért bíztatlak is: ha tudod szeretni, valóban törődéssel, odafigyeléssel körülvenni a gyermekedet, megtanítani őt a számodra fontos értékekre, igyekszel vele a hétköznapokon és a hétvégéken is értelmes, hasznos időt együtt tölteni (pl. közös játék, meseolvasás, séta, kirándulás)- ami nem elsősorban pénzkérdés- akkor bízhatsz abban, hogy egészséges, felelősségteljes, jó szívű felnőtt válik belőle.

Csak azért senki nem lesz lelki sérült vagy csődtömeg, mert nem élnek együtt a szülei- tedd oda magad, ahogy csak tudod. Gondoskodj róla, szeresd, teremtsd meg az alapvető szükségleteket és rendben lesz minden.

Sok sikert.