Szerintetek megpróbáljam valahogy szétválasztani a lányomat a barátjától?

ne rinyálj, te nevelted.

Vagy azt tanítottad neki, hogy kislányom, nem számít a család, szeressétek egymást - akkor hallgass.

Vagy azt tanítottad, hogy kislányom, fontos, honnan jött, bűnöző gyerekével soha, akkor is hallgass, mert akkor meg nem sikerült elérned a neveléseddel, hogy hallgasson rád.

Szóval a következtetés: semmi közöd hozzá. Pont.

Ebben az általad felvázolt közegben nem tud, de senki nem is akar törvénytisztelő lenni.

Úgy hogy most még van lehetőséged, hogy a lányodat mentsd, később már nem lesz. És semmi garanciád nem lesz, hogy életben fog maradni.

Én most lépnék amilyen keményen csak tudok.

Régen hasonló cipőbe jártunk mi is, az akkori barátom is hasonló családból származott, bár nem volt az apuka ilyen nagy kaliberű (anyuka meg tanítónő volt). Őszintén szólva én nem is tudtam az apuka munkájáról, hallottam valamit, de nem sokat, a srác mesélte el pár hónap múlva.

Anyám viszont így visszatekintve is jól kezelte. Elmondta, hogy nem örül, mert félt, még bajba is kerülhetek miatta, és elismerte, hogy a srác rendes (volt hogy a barátom meglátta anyut nagybevásárlásból haza felé cipekedni, és megállt mellette kocsival és haza hozta, még a táskáit i felcipelte), de nagyon tartott attól, hogy baj lesz. A vége egy sima szakítás volt egyébként, semmi köze nem volt az apukához.

Én nem állnék közéjük, csak elveszíted még a lányodat, de beszélj vele, mond el, hogy mi miatt aggódsz.