Anyósom megkért, hogy segítsek neki kibékülni a párommal. Mit tegyek?

"Párom nemrég megtudta, hogy az apja az anyja miatt lett öngyilkos."

Nekem ebben pár dolog nem világos.

1. Honnan tudta meg - mert az ilyesmit nehezel lehetne egyáltalán tudni. Ha meg tudta valaki, akkor miért "nemrég" közölte a pároddal? Nekem az egész bajkeverésnek tünik.

2. A másik meg, hogy olyan nincs, hogy egy ember "valaki miatt" lesz öngyilkos - aki ilyet tesz, az saját maga okozza ezt, mást ezért nem lehet hibáztatni. Ha egy (pszichikailag egészséges) ember nem érzi jól magát egy páskapcsolatban, akkor elválik, de nem lesz öngyilkos.

3. A párod elég furcsa valaki, ahelyett, hogy - értelmes ember módjára - megbeszélné az anyjával, hogy mi igaz ebböl, megszakítja vele "emiatt" a kapcsolatot.

Ha szeretőt tartott anyósod, akkor a férje miért nem vált el tőle! Az öngyilkosság nem megoldás!

Mondd meg a párodnak, hogy mire kért az anyósod. A többit pedig bízd rá.

"Húsz évvel ezelőtt még nem volt ennyi válás. De mit ért volna vele apósom ha elválik? A fájdalma ugyanúgy megmaradt volna."

Ezelött 25-30 évvel már nem volt ritkaság a válás, föként, ha valamelyik fél megcsalta a másikat, akkor annak majdnem mindig válás lett a vége. (Ebben az idöszakban (a 80-as években) az általam ismert házaspároknak legalább az egyharmada elvált)

Ha apósod ennyire labilis embert volt, akkor kizárólag ö a hibás, anyósodat nem lehet emiatt felelöségre vonni.

Apósod igen felelötlen valaki volt, aki nem gondolt arra, hogy gyerekei IS vannak, akikre tekintettel kellett volna lennie. NEM a saját fájdalmát, hanem a család érdekeit nézi egy normális ember.

A nagyszülö viselkedése meg teljesen érthetetlen, ha 20 évig hallgatott, akkor most miért akar bajt keverni a családban?

Igaz, hogy felelőtlenség volt az apóstól az öngyilkosság, mikor gyerekei voltak, az anyóstól meg a szerető tartás nem volt egy szép dolog, mindazonáltal nem látunk bele sem az életükbe, sem az érzéseikbe, sem a kapcsolatukba, hogy melyiküknél mi vezetett idáig és azt hiszem, ennek a kérdés szempontjából most nincs is nagy szerepe.

A lényeg, hogy neked, kérdező nem dolgod kibékíteni a családot és ha a férjed nem akar békülni, nem is lehet belekényszeríteni, hogy a te kedvedért tegye meg.

Annyit tehetsz, hogy elmondod a párodnak, hogy az anyja szeretne egy esélyt a békülésre.

Én maximum annyit szólnék a anyós érdekében, hogy mégiscsak az anyukája, esetleg egy beszélgetést megérne, hogy ő is elmondhassa ezt az egész történetet a saját szemszögéből (ha még ez eddig nem történt meg). De nem erőltetném.

A párod csak nemrég szerzett tudomást erről, lehet, még szüksége van egy kis időre, hogy feldolgozza magában.

A párodnak most biztos nagyon rossz és tényleg kényes dolog ilyenkor állást foglalni de egy valamire azért rávilágítanék, amire ilyenkor az összes pszichomókus tenné:

Az öngyilkosság sohasem mások miatt van hanem saját döntés, saját elhatározás, más lehetőségek, és mindenki más figyelmen kívül hagyása.

Az ő élete, az ő nyomora, az ő döntése volt.

Keménynek hangzik sajnálom de ezt kéne megértetni a pároddal, hogy habár anyuka sem egy példamutató szent de az élet eldobásáról nem ő döntött. Nyilván ő sem ezt akarta.

Apuka nem mert szembe nézni a saját nyomorával, fájdalmával és a neje hibáival és elmenekült ahelyett, hogy megoldotta volna a dolgokat és új életet kezdett volna.

Ez mind nagyon nehéz ilyen helyzetben és ezt ő nem vállalta fel plusz rettenetesen sajnálta magát és "egyszerűbb" volt pár perc alatt végezni magával, mint hónapokig küszködni a talpra állással.

Ilyenkor meg az érzelmileg gyengébb emberek nem látnak a lila ködtől és nem gondolkodnak racionálisan. Egy öngyilkos látása mindig szemellenzős csőlátás.

Itt nem csak az anyós a hunyó. Ronda dolgot tett de apósnak lett volna választása nem volt sarokba szorítva.

Ez az szülők dolga a párodat szereti az édesanyja és ez sem mindegy. Nem tudhatja, mi volt köztük. Egy kapcsolatban mindkét félnek meg kell beszélnie a másikkal a problémáikat.

Anyós, miért lépett félre, és miért ez volt a megoldás bármire? Após megtett-e mindent a jó házasságért?

Ha leásnátok akkor kusza dolgok kerülnének felszínre.

Megbocsátani nem könnyű ez egy nagy lelki katarzis de el kéne gondolkodni mindkét fél felelősségéről.

A apa tartozott volna a fia felé is azzal, hogy itt marad neki.

Én azt mondom most ne is maceráld őt mert most felfokozott érzelmi állapotban van és ilyenkor úgysem lehet észérvekkel hatni.

Csak legyél neki ott, szeresd, támogasd, beszélgessetek mert akkor megkönnyebbül egy kicsit. A beszéd, a bevonás a fájdalomba és annak kiadása nagyon fontos.

Ha egy kicsit lehiggadt akkor próbálj meg beszélni vele és beszélni egy kicsit az apja tettéről, mindkettőjük felelősségéről, hogy mennyit tettek bele a kapcsolatba, a saját életbe maradásukba, mennyire figyeltek oda egymásra a fiukra.

Anyósodnak meg mondd meg, hogy legyen türelemmel mert ezen nem lesz túl két hét alatt és nem akarod jobban felhergelni.

Neked a párod mellett a helyed de szeretnéd, hogy a dolgok rendbe jöjjenek és két tűz között vagy ezt értse meg.

Ez nehéz és hosszú szülés lesz sok türelemre és beszélgetésre lesz szükség és észnél kell lenni, hogy ne mérgesedjenek el a dolgok jobban.