Hogy segítsek anyukámnak?

Anyu 42 éves. Fiatalos, jó fej, vidám nő. Nagyon szeretem. Viszont van egy kis gond. Anyu halláskárosultként született, és nagyapám gyerekkorában nagyon sokszor megalázta emiatt.

Pl: Mindenki előtt ráordított anyura, hogy hangosítsa fel a hallókészülékét mert nincs kedve ordibálnia.

Pedig anyu nem süket, mindent hall, kivéve a suttogásokat, és a nagyon halk beszédet.

A sok megaláztatás miatt anyum úgy nőtt fel, hogy szégyellni kezdte a rossz hallását. Gyűlölte a hallókészüléket, és nem volt hajlandó használni. Ma sem használja, pedig már többször mondtuk neki, hogy már olyan kicsike hallókészülékek vannak, amit észre sem lehet venni.. De nem, a szégyen erősebb..

Végül is az ő érdeke lenne, de ha nem akkor nem. Viszont pár hónapja nevelőapám észrevette, hogy anyum hunyorog. Már nem lát olyan jól. Sikerült rábeszélnie hogy menjenek szemészetre. Kiderült hogy a bal szeménél térlátási gondjai vannak, így kapott olvasó szemüveget és "utcai szemüveget" (nem értek hozzá, de annyi a különbség hogy az olvasói 1,5-ös az utcai 1-es)

Nos anyu bár megvan mindkét szemüveg, de csak az olvasóit használja otthon. AZ utcait nem hajlandó mert szégyelli azt is. Papának nem is mondta el hogy szemüveges lett, mert szerinte rögtön megalázná.. Pedig nem.. Papa is megöregedett, már rég nem olyan mint volt. Csendes ember, és mindig örül ha lát minket..

A kérdésem az, hogy mit tegyek, vagy mondjak anyunak, hogy ne szégyellje a rossz hallását és rossz látását? Ettől még ő ugyanolyan édes...

20/F