Mennyi szabadságot adtok a gyermekeiteknek?

Én úgy 9-10 évesen kezdhettem el kijárni biciklizni a környékre egy szomszédos utcában lakó barátnőmmel.

Átjárogatás barátokhoz-hozzám sosem volt, szóval ezügyben nem tudok nyilatkozni. 16 évesen kezdhettem el este-éjszaka is eljárni, eleinte heti egyszer, aztán már lehetett későnn szombat-vasárnap este is. Hajnali 3-ra szigorúan haza kellett érnem, ha nem jött össze, büntetés járt (5 perc késés sem volt megengedett). Ez amúgy érettségiig megmaradt. Ha éppen volt barátom, suli után 1-2 órát még bent maradhattam vele, de csak sétálni, beülni valahova lehetett. Ottalvás sosem volt szabad, csak érettségi után.

De voltak azért laza dolgok is, pl. sosem zavarta őket, hogy ha elmegyek, akkor bizony iszom is, vagy hogy 16 éves korom óta dohányzom. Mondjuk 15 éves korom óta dolgoztam, bulira, egyéb hülyeségeimre valót mindig megkerestem magamnak, egy vasat sem kellett rám ilyen téren költeni.

Tulajdonképpen nekem még nagyon fiatalkoromban kikötötték, hogy érettségiig szigorúan az van, amit ők mondanak, utána meg csinálok, amit akarok. Betartották a szavukat és én is.

23N

Hmm.

- 5 éves korom körül átmentem az utcában lévő gyerekekhez, és nagyon kikaptam anyától, mert nem szóltam. Következő ugyanilyen esetnél is, pedig akkor szóltam tesómnak, de ő nem szólt anyának :D

- Kiskoromban kb 9 éves voltam, felpattantam a bicajomra és elmentem barátnőmékhez. Na akkor is kikaptam, mert nem szóltam.

- 12-13 évesen suli után bementem a könyvtárba és valamilyen fura oknál kifolyólag anya aggódott mikor hazaértem, mert egy órát késtem :)

Ezután már nem aggódott, vagy nem mondta. 14-15 évesen sokat aludtam barátnőmnél. Akkor felhívott néha, hogy épségben vagyok-e, menjek haza korán reggel.

- 15 nem engedett el (barátnője tanácsára) az első gimis buliba...

Ugyanebben az évben elkezdtem járni egy fiúval és 5 hónap után náluk aludtam (még nem volt semmi).

- 16 évesen elvesztettem a szüzességem, és mindig elengedett anya mert az akkori barátom vigyázott rám (egy évvel volt idősebb mondjuk...)

Igazából innentől fogva szabad voltam. Nem is züllöttem el, 15-18 évesen eleget szórakoztam, nem cigizek, nem drogozok. Nem piálok, max szilveszterkor vagy szülinapkor.

Egyetemre járok, komoly kapcsolatom van (nem az első barátommal).

Megmondom őszintén én totál szabadjára voltam engedve, de hálistennek jó értékrendet kaptam vagy nem tudom, mert nem nagyon használtam ki a helyzetet.

Nekem elég szigorú szüleim voltak/vannak.

14 évesen éppen, hogy elengedtek egy rockos zenés rendezvényre, de csak azért, mert nővéremmel (17) és barátnőjével (18) együtt mentünk. Előtte kb. sehova nem mehettem. Annyira húzták a szájukat, hogy elment a kedvem az egésztől így inkább nem is nagyon mentem sehova tini koromban - igaz, annyira nem is hiányzott, szörnyen depis voltam akkoriban. 16-17 évesen volt, hogy mentem Szigetre meg 1-2 alkalommal koncertekre, ekkor már engedték.

Bár hozzáteszem szegény nővérem meg pont a bulizós fajta volt és neki meg mindig akkora patáliát csaptak, ha el akart menni/elment bulizni, hogy hűha...

Barátokat/barátnőket egy kezemen meg tudom számolni, hányszor hoztam fel. Apám kész idegbeteg lett, ha beállítottam egy osztálytársammal... Így felnőtt fejjel ezt meg is mondtam nekik (persze úgy csináltak, mintha nem lenne igaz).

Tudom, hogy csak féltettek minket meg szeretnek, de akkor is nagyon hülye dolgaik voltak.

Nálam ez hely és gyerekfüggő. A nagyobb megbízható, a kicsi álmodozó, így nem tudom azt mondani, hogy az egyik lemehetett 9 évesen vásárolni, akkor a másik is lemehet.

A hely pedig a lakás környezetét jelenti. Az egyik lakásban egyedül sem hagytam őket rövid időn kívül, a másikban a költözés után simán dettó az egyik helyen nem engedtem őket még kettesben sem vásárolni, a másik helyen meg igen.

Kicsit más világ volt, pedig nem volt annyira régen, 2000 fős településen

3 éves koromtól kiengedtek az utcára, megvolt meddig mehetek, vagy a szomszédba (unokatesómékhoz)

Óvodába az 1. Osztályos unokatesóm vitt, segített öltözni (magyarul pörölt velem, hogy siessek, mert ő elkésik az iskolából:)) (óvoda 1 km tőlünk, iskola 1,5)

Kesőbb mentem egyedül is biciklivel.

Amikor kisiskolás lettem én vittem a tesómat(3 évvel fiatalabb) oviba, érte a szüleim mentek. Nyáriszünetben viszont hoztam-vittem.

Ez így ment, utána iskolába is együtt mentünk...

9 évesen már a konyhában rámbíztak egyedül is dolgokat.

Egyszerű levesek, főzelékek készítése, levesbe zöldség beletétele...stb

(Emlékszem,nhogy volt, hogy anyu olyannal bízott meg amiről azt hitte már tudom, de nem, mentem a szomszédba megkérdezni hogyan is kell:) 11 éves ha voltam)

Később tesómmalmkülön mentünk iskolába,mhiszen milyen már, hogy az öcsémmel megyek.

Este 7-ig maradhattunk kinn mindig, amikor elég nagyok lettünk, akkor fél 6-6 ig a szomszéd utcában is.(10-12 évesen)

Tesómnak mindent hamarabb lehetett, hiszen a közelben voltam és figyeltem rá)

13-14 évesen én már maradhattam 8-fél 9 ig kinn (nyáron) télen csak 7-ig. Suli időben fél 6-ig.

Ekkor elkerültem koliba. Sok beleszólás nem volt, ha jól tanultam 9-ig kaptam kimenőt (és jól tanultam:))

Hétvégén már nem mentem sehova.

16 évesen ittam előszőr szülői felügyelet nélkül (2 vodkanarancstól berugtam, de csak tántorgásig)

17 évesen csináltathattam 2 évi könyörgés után köldökpiercinget, ezen a napon. mentem előszőr discoba(nálunk ez éjszakai kimaradást jelent, emrt reggel az első busszal lehet hazajönni (apa ébren várt:))

Ezek után 2-3 haonta mentem szórakozni hétvégén.

Hétköznap a koli adta szabadságot kihasználtam, csocsózás, sörözések voltak.

18 éves korom után is kéretkeztem mindenhova. Előszőr fiú 18,5 éves koromban aludhatott ott, és én is ekkor nála.

19 után elmentem egyetemre, ha otthon voltam, még mindig szóltam, hogy hova megyek, meg, hogy bele fér-e valami az anyagi keretbe, mivel még pénzeltek.

Végül diákmunkával ösztöndijjal kiegészítettem a bevételem.

Már nem költöztem haza, nem adok számot dolgokról, a párommal élünk de ha elutazom a mai napig szólok, akkor is ha megérkeztem, vagy ha visszaindulok, pedig már férjnél vagyok.

26/n

Én először 15 évesen aludhattam a barátomnál, persze nem úgy, külön szoba meg minden, a szülei elvittek minket színházba, ami sokáig tartott, és amúgy is más városban laktunk. Szóval külön szoba, anyuka árgus szeme.

Aztán 16 évesen már párszor ott aludhattam az akkori barátomnál, ha éppen bulizni voltunk. Házi buli, nem diszkó... De ez is csak azért mert a sulim, barátaim mind más városban voltak, mint ahol laktunk, 2 busz lett volna hazamennem, és a buli, program helyszínéről 8-kor kellett volna indulnom, hogy az utolsó csatlakozást elérjem, szóval nem is mehettem volna akkor sehova... Ha ugyanabban a városban lakunk, tuti nem engedett volna anya semmit 17-18 éves koromig...

Aztán persze 17-18 éves koromban, már senkit semmi nem érdekelt, csak telefonáljak haza, hogy hol vagyok, élek, minden oké, mikor megyek, és ne csesszem el a jegyeimet...

18 évesen amúgy el is költöztem otthonról, azóta nyilván anyám azt sem tudja leggyakrabban, hogy hol vagyok.

Látom a többiek leírták a gyerekkort is, én azt kihagytam, 15-nél kezdtem de akkor azt is leírom.

Óvodás koromtól lent játszhattunk a bátyámmal a játszótéren, de nem mehettünk oda, ahonnan anya nem látott minket, sötétedésig maradhattunk lent mindig.

Nem tudom, barátnőmnél mikor alhattam először, de nem voltam nagy barátnőzős, talán 14 éves koromban egyik szilveszterkor aludt nálunk az egyik barátnőm, akivel áttévéztük, meg átnasiztuk, pletykáltuk az éjszakát, aztán gimiben aludtam csak barátnőnél, mikor valami buli volt, de anyukám még nem engedte, hogy a barátomnál aludjak. És igen, én betartottam, bár nyilván hazudhattam volna is, hogy a Csillánál alszom, aztán meg nem...

De mindig ott aludtam, voltam, ahova mondtam, szerintem egyszer sem hazudtam.

Általánosban még a legnagyobb buli ahova mehettem az a 8-ig tartó suli diszkó volt, ami mindig nagyon jól sikerült :) Meg persze néhány osztálytárs szülinapi bulija, de ezek után mindig értem is jöttek, hazavittek, volt tanári meg szülői felügyelet értelem szerűen.

Általánosban lehetett mászkálni (de csak, ha a leckét megírtam, onnantól viszont sötétedésig nyugodtan). 14-15 évesen kezdtem el bulizni, elengedtek egész éjszakára, viszont sose jöttek értem kocsival (másik városba jártunk bulizni). Néha volt ilyen megkötés, hogy éjfélre érjek haza, de szinte mindig mehettem, ha akartam.

Barátom 17 évesen lett komolyan, 2 hét után engedték az egymásnál alvást.