Mit gondolsz arról, ha egy 2 éves kisgyereket az apja visz oltásra? Ilyenkor azért nagyobb szüksége lenne az anyja jelenlétére, nem?

Nálunk is mindig sikerült megoldani, hogy mind a ketten ott legyünk. A nagyobbat mindig én vigasztaltam mert Ő hozzám akart jönni a kicsit meg mindig az apja vigasztalja, mert Ő meg apához ragaszkodik. Én nem erőszakoskodok, hogy csak én legyek a gyereknek a mindene. Ugyan úgy apa is helyt tud állni.

Azzal meg tényleg ne foglalkozz, hogy a munkatársak mit mondanak. Örülj annak, hogy a gyerek bízik az apukájában és boldogulnak együtt.

Most ez komolyan presztízs?

Tökmindegy, ki viszi el a gyereket, a lényeg, hogy beoltsák!

A kérdező is nézesse meg magát orvossal!

Amilyen hüle természetem van, szerintem én még meg is aláztak volna a kötekedő munkatársaimat, hogy nem kell ám irigynek lenniük, amiért én nem csak magamnak szültem gyereket..

Nyilván ez nem feltétlenül jó megoldás, mert utána is nap,mint nap együtt melózunk, de mivel abban a biztos tudatban élek, hogy - a biológiai adottságok kivételével - semmi különbség a két szülő között.

Szerencsések azok, akik a gyerek 2 éves már úgy tudnak dolgozni, hogy a munkahelyük ennyire toleráns, hogy tudják, hogy mindkét szülő kíséri oltásra a kicsit, mégis elengedik, de sajnos most az a ritkább, hogy ilyen munkahelyek lennének.