Mit csináljak az anyámmal?

Soha nem volt egyszerű a kapcsolatunk, de egy pár éve, amióta nyugdíjas lett, végleg az agyamra megy...

Sikeres üzletasszony volt, de az az időszak már elmúlt, és az idő múlásával bizony az ő agya is berozsdált, másképp működik. Engem nagyon megviselt az öregedése, mert kb 2 év alatt romlott le az állapota, szörnyű volt látni, hogy az elegáns nőből hirtelen majdnem húsz évvel idősebbnek kinéző, igénytelen valaki lett. Abban az időben sokat veszekedtem vele, hogy öltözzön rendesen, csinálja meg a haját... Elkezdett nagyot hallani, de sokáig titkolta, mi csak azt vettük észre, hogy nem figyel oda ránk, persze ebből is konfliktusok voltak. Mire kiderult, hogy nagyot hall, elhidegültünk egymástól. Tudtam, hogy én is hibás vagyok ebben, ezért próbáltam jóvá tenni a helyzetet, havonta egyszer szerveztem anyanapot, fodrászhoz mentünk, szempilláshoz, gyógyfürdőbe... Mire jobb lett volna a kapcsolatunk, elkezdte nem hordani a hallókészülékét, mindig talált valami indokot... Pedig családilag a legmodernebb cumóra dobtuk össze a pénzt, kicsi is, saját bevallása szerint kényelmes is, de mégis kitalált valami indokot, hogy most épp miért nem tudja betenni a fülébe... Egy idő után az üdvözlést követő első kérdésem mindig az volt, hogy a füle bent van-e, igy tudtam, mire számítsak...

Aztán megszületett a gyerekünk, és most mindenáron segíteni akar... De ha megbeszéljük, hogy mi legyen, sosem úgy csinálja, ahogy én kértem (szerintem mert nem emlékszik, hogy mit kértem), és ezt szóvá is teszem, akkor persze nekem semmi sem jó. Kiderült az is, hogy teljesen más elképzeléseink vannak a gyerek ellátásáról (etetés gyakorisága, "túl sokat van kézben", "el fogod kényeztetni", "hagyd sirni", stb), hát ez sem segít.

Mi teljesen máshogy eszünk, mint ők, a gyomrom nem is bírja a főztjét, de végül, hogy tudjon segíteni, megkértem, hogy főzzön nekem borsólevest, de amikor ettem belőle, utána belázasodtam... 2 nap múlva jutottam el dokihoz a hétvége miatt, ahol kiderült, hogy enyhe bélgörcsöt kaptam, valószínűleg az ő levesétől (doki véleménye).

Ma elvileg jottek volna, de meg nem ereztem magam fogadokepesnek, igy felhivtam, hogy ne jojjenek (tudta, hogy beteg voltam), de erre az volt a reakciója, hogy de már főzött nekem. Rávilágítottam, hogy valszeg attól lettem beteg, amit ő hozott...

Ami viszont az utolsó csepp volt a pohárban, hogy mindezek ellenére átjött hozzánk... Arra riadtam álmomból (amíg a gyerek aludt, ledőltem én is), hogy valaki jár a lakásban. Anyám volt az, elhozta a leveskét...

Amúgy is feszült vagyok, reggel még lázas voltam, a gyerkőc is vigasztalhatatlan volt reggel, es majdnem egy órát üvöltött, mire meg tudtam nyugtatni, az ijedelem hatására most meg még remegek és sírhatnékom is van, pedig nem vagyok egy érzékeny alkat, de ez így sok volt.

Hogyan lehetne anyámmal megértetni, hogy ez így nekem nem segítség?