Van olyan aki nem jön ki jól a nevelőapjával hasonló módon?

13 éves koromig éltünk apámmal, de annyit vert engem, hogy anyu végre kitette a szűrét.

kb fél évig volt "csend".

Aztán anyu keresett valakit maga mellé, hogy anyagilag könnyebben élhessünk és nevelőapámat ajánlották be neki, végül összejöttek, nagyon gyorsan (2-3 hónap után) összeházasodtak.

Már lassan 10 éve együtt vannak és eleinte nagyon jókat beszélgettem nevelőapámmal (aki nem nevelt, csak úgy éltünk egymás mellett), de mára minden megváltozott.

Olyan szokásai vannak amiket nem tudok hova tenni. Amikor édesanyámat felhívom, hogy beszélgessek vele (én Bp-en élek és 2-3 hetente látom őt), akkor nevelőapám is odamegy a telefonhoz hallgatózni, hogy kideritítse mikről beszélek és sokszor beleordít a telefona csak úgy: ne poffázzá, feejezzed abba teeee...

mint valami cigány, körülbelül.

Amikor haza megyek, akkor is kiabál velem. Anyukám sosem szól, inkább nevelőapámmal együtt kiabálnak rám, ezt élvezik, ahogy észrevettem.

Van olyan (amikor már nem bírom a megaláztatást) visszaszólok, hogy miért beszélnek így velem?! a válasz: látod te kiabálsz, te kezdted... pedig csak (végre) kiszerettem volna állni magam mellett.

22 éves vagyok, Anyukám 65 éves, nevelőapám 60 éves.

Lehetséges a korkülönbségek miatt adódnak konfliktusaink?

Párom nagyon sajnál engem, a saját szemével látja és hallja, mennyire megaláznak együtt... Az ő szülei tisztelik a "kisebbet". Párom szava épp olyan fontos, mint az anyukájáé.

Valami tanácsotok lenne, hogy otthon nagyobb békesség lehessen?

próbáltam keülni beszélni velük, de kiakadtak, és azt mondták: hagyjál minket békén ezzel, magaddal törődjél inkább