Mit tegyek, hogy elfogadjon a párom fia?

vedd fel diktafonra mutasd meg az apjának

Az írásod alapján én úgy gondolom, hogy te már előre eldöntötted magadban, hogy utálni fogjátok egymást. Máskülönben felnőtt módjára szembenéznél a helyzettel és nem a megfutamodáson gondolkodnál. Egy gyermekről van szó, aki tele van csalódással és ebből eredendően dühvel. Ehhez a gyerekhez nagyon sok türelemre lesz szükséged. Nem szabad siettetni, nem szabad megsértődni, magadra venni a sértéseit. Az apjának árulkodni a tetteiről szigorúan tilos. Megfelelő kommunikációval kell nyitni felé. Ha csúnyákat mond? Kérdezd meg, hogy miért mondja mindezeket és tisztában van-e a jelentésével. Támogatást kell mutatnod irányában, hogy megérted az ő helyzetét, beleélni egy kicsit magad az ő helyzetébe ha veled ez történt volna akkor valószínűleg te is ő hozzá hasonlóan éreznél. Az ilyen emberre soha nem szabad ráerőltetnünk magunkat... mindig annyit amennyit a helyzet megkíván semmivel sem többet. Antoine de Saint-Exupéry : a kis herceg című könyvét ajánlanám elolvasásra. Erőt lehet ebből az olvasmányból meríteni. Főleg a róka és a kis herceg találkozásából. Én azt mondom ne add fel, még akkor sem ha reménytelennek látszik. Minden emberhez meglehet találni a hozzá vezető utat. Én évekig problémás emberekkel foglalkoztam. Volt úgy, hogy a szemembe megmondta, hogy az előző segítője ezerszer jobb volt nálam és én soha nem fogom utolérni őt. Iszonyatos érzés volt. Amikor pedig sikerült úrrá lennem a sértettség érzésén egészen más megközelítésből láttam és álltam hozzá a dolgokhoz, egyre jobban éreztem, hogy sínen vagyok, hogy közelebb engedjenek magukhoz. Ez nem egyik-napról a másikra megy... van úgy hogy hosszú, van úgy hónapokig tartó türelem játszma... Ne add fel és sikerülni fog!

Bármit tenne ez a gyerek, ha maga lenne a földre szállt angyal, te akkor is mennél. Csak ezzel az előadással próbálod magad felmenteni.