Az élettársnömel élek és fiával aki 17 éves, egy éve vagyunk együtt. De nem tudom hogyan tegyem értékesebbé a kapcsolatom a gyerekel?! Álitólag semmi baja velem, de sosem keresi a társaságom és alig alig beszélünk elvan a szobájába a laptopal

A pároddal beszéld meg.

Később valószínűleg magától javul a helyzet, ha kinövi a kamaszkort.

Ez csak azt jelenti hogy mai fiatal szerintem. :D

1. Hogyan érd el, hogy segítsen:

Munkamegosztás alapon. Ha nem hajlandó mindenben egyenlően részt venni akkor jelölj ki olyan dolgokat ami az "ő" feladata. Mondjuk, a szemétkivitelre v. a kerti rakodásra mondhatod hogy az "férfimunka", tehát abban ő segítsen. Ha visszahúzódó typus, akkor segíthet az is ebben hogy hagyod hogy ő úgy oldja meg a feladatot ahogy akarja, anélkül hogy ti belebeszélnétek.

Anyjával is érdemes egyeztetni persze ha valami ilyen rendet akarsz kialakítani, nehogy te legyél a rosszfiú a történetben, kettőtöknek szülőkként egy álláspontot kell képviselnetek.

2. Hogyan keresd a társaságát:

Találj ki olyan programokat amiket tudtok közösen csinálni / olyan témákat amiben tudsz neki segíteni.

a. Ha nem is kéri ki mindenben a tanácsodat (esetleg fárasztja is, ha megpróbálsz így segíteni), idősebb emberként biztosan vannak olyan témák amikben otthon vagy és megbízható tapasztalataid vannak, tehát a segítségére tudsz lenni. Teszem azt: javítás/szerelés; pénzügyek /bankolás); közlekedés (utcák helye) stb. Még ha a világ sok mindenben más is ma (pl. úgy vettem észre hogy álláskeresésben sokszor nem érdemes szocializmusban felnőtt szülőkre számítani, de lehet hogy (a karrieredtől függően) te más vagy és ebben is jó vagy), amiket kénytelen az ember a fiatalokra hagyni, akkor is vannak dolgok amikben a te tapasztalatod érvényes még és hasznos.

b. Nyugodtan hívd el valahova: közös sport, közös mozi, akármi. Jó persze lehet hogy mondjuk zaklatásnak veszi ha mondjuk a barátaival akar chatelni te meg rászólsz hogy "gyere kocogni, meglátod milyen jó lesz" de ha először kényszerből is megy el előbb utóbb tudatosul benne hogy barátkozni szeretnél vele és megtalálja a módját hogy hogyan tehetitek örömtelivé ezeket az együttléteket. Szerintem.

Nehéz megállapítani innen hogy 1 év után mennyire vagy "része" az életüknek. Mi akarsz lenni az ő számára? Akarod-e támogatni, segíteni a felnövésben? Meddig leszel velük, mi lesz vele és veled ha mondjuk megszakad a kapcsolat az anyjával?

Mindenkinek szüksége van másokra, akár csak a lelki támogatásukra, vagy hogy segítsenek amikor nincs aki segítsen, de valaki bizalmát elnyerni, ahhoz őszintén érdeklődni kell a másik iránt és bebizonyítani hogy az intim dolgait megértéssel, tisztelettel és diszkréten fogod kezelni, azt neked is meg kell mutatnod. Pl. tudod hogy a srác miket szeret, mik a tervei/vágyai, mikhez ért/van tehetsége, ilyesmi?

"A párom ugrál és kiszolgálja".

Ez a fő gond. Te nem tehetsz semmit. Ha az anya elkényezteti, akkor minden "követelmény" miatt te leszel a rossz. Nem csak a gyereknél, hanem az anyján ál is.

Ez a baj általában azoknál a családoknál, ahol az anyag egyedül neveli a gyerekét.

Először az anyát kellene meggyőzni, hogy ne ugráljon a fiú körül. Bás, akkor is te leszel a rossz.

17 évesen nem gond, ha a szobájában ül. Ez egy ilyen kor. Ráadásul most az a legfőbb dolga, hogy tanuljon.

A házimunkába való befogásra csak párod veheti rá. Ráadásul most jön a tél, úgyhogy a ház körüli teendők minimálisra csökkennek, csak a benti munkák maradnak, az csak párodon múlik.

Vidd el egy focimeccsre vagy egy olyan sportmeccsre, amit szeret (kosár, kézi,...)

Majd megkedvel, ha akar.

Hiszen nyert veled: nem vetted a nevedre, nem kell hogy papának szólítson és nem akarod befejezni a nevelését, ráadásul immár anyja sem neki panaszkodik:)