Hogyan adjam ezt elő otthon?

23 évesen legyél már elég felnőtt ahhoz, hogy egyszerűen közöld édesanyáddal, hogy elköltözöl. Felnőtt férfi (Vagy nő?) vagy az ég áldjon meg, saját önálló keresettel. Azt csinálsz kis túlzással, amit akarsz.

Nem akarsz balhét akkor vezesd fel, hogy tudom anyu, hogy mi a véleményed erről, de én szeretném kipróbálni az önálló életet és ezért el FOGOK költözni holnap egy általam választott és fenntartott albérletbe / szobába / híd alá. Ne érezd, hogy ez ellened szólna, szeretlek titeket, nem azért költözöm el, mert itthon rossz lenne, hanem azért, hogy ráérezzek milyen az önálló élet. Puszi.

Kedves gömbicica, te meg valószínűleg nem voltál fiatal!

Én 19 éves vagyok, holnap költözök albérletbe (elég messzi egyetemet választottam, és nem kaptam kollégiumot). Szeretem a szüleimet, remek családom van, de egyszerűen igénylem, hogy egy kicsit elszakadjak tőlük! 23 éves koromig meg is hülyülnék itthon! Hála az égnek, a szüleim ezt megértik, és nem nehezítik meg az elszakadást. Neked, gömbicica, lehet, hogy vannak felnőtt gyerekeid, de hogy kutya nehéz lehet nekik, az biztos...

Szia,természetes ami veled történik...ez a normális.Felnőttél,elköltözöl,családod...vagyis családod most is van :) ..férjed és gyereked is lesz ,majd Te is átéled ezt amin most a szüleid mennek keresztül.

Gömbcica...megértem mint szülő ez nagyon nehéz,de nem szabad a gyereket ( aki már felnőtt ember) rossz érzéssel terhelni ezzel kapcsolatban...Te is elköltöztél egyszer otthonról és ha rendes családban nőttél fel akkor a Te szüleid is szenvedtek anno...de megkell értenie a szüleidnek,hogy ez nem ellenük szól és ettől Te ugyanúgy szereted őket,csak szeretnél önállóan élni .

Kedves 5-ös :-)

Voltam fiatal, és még talán nagyon vén sem vagyok.

A szülői házban kezdtünk önálló életet. Külön konyha.....

19 évesen már háztartást vezettem. Számomra az albérlet fizetés egy felesleges, de néha szükséges rossz.

Attól, hogy együtt éltünk, senki nem szólt bele senki dolgába. Megjegyzem mikor beteg voltam, férjem 3 müszakba dolgozott, második gyerekemet vártam, amelyik szülővel együtt éltünk egy tányér levest nem főzött nekünk. Pedig felkelni is fájdalommal járt! Jólesett volna.

Felnőtt gyerekeim vannak, nem panaszkodtak. Önálló otthonhoz segitettük őket, persze aktiv részesei voltak a dolognak Ők is.

Egy valami nem esett jól! Mikor anyáknapján, születésnapomon, Édesanyám halálának 3 évfordulóján Kismenyem ugy dobálta dobozba a dolgait és vitte el, mintha valaki kergette volna.

(Értem én, hogy mindenki önállóságra vágyik előbb-utóbb. De emberként viselkedni nem tudom miért olyan nagy dolog lett volna. Ő ha valamiért szomoru volt, vagy láttam Rajta, hogy valami nem kerek, igyekeztem mellé állni, és segiteni, hogy tul legyen a mélyponton.)

Pedig a kutya nem kért Tőle egy forintot sem 7 évig, még egy tányér kaját sem főzött, egy kanalat el nem mosott, egy szemetet fel nem söpört, egy szappant nem vett. -Minden nap meleg lakásban ébredt, étel volt az asztalon.-

Nem vártam el Tőle. Az más kérdés, hogy jól esett volna, ha másképp viszonyulunk egymáshoz.

Volt, hogy a lelkét kellett ápolnom, (szivesen tettem!!ha netán valamiben a Fiam volt a hunyó, én kértem elnézést érte!) anyagilag is Tőlünk telhetően segitettük Őket.

Szerintem egyik gyerekemnek sem nehéz az élete a szülei miatt!

Ez a szétköltözősdi egyébként a mai "modern" társadalom "elvárása".

Voltak, vannak olyan családok, ahol együtt tud élni 3-4 generáció is, BÉKÉBEN!!!! egymást segitve.

Sajnos nálunk már szülők nem élnek, de irigylem az ilyen "gazdag" többgenerációs családokat.

Gömbicica, igazán nem értem, hogy a menyed viselkedésének mi köze van ahhoz, hogy a kérdező külön akar élni a szüleitől.

Kérdező, a helyedben nem is azért megyek el, mert akarok. Hanem mert anyukád ezt megtiltaná... ez azt jelenti, hogy hiába élsz a szülői házban, elméletben békén is hagynak, hiszen felnőtt vagy, a gyakorlatban meg köteleznek egy csomó dologra, illetve megtiltanak egy csomó másik dolgot. Így pedig, felnőttként, nem lehet élni.

A pszichológusok szerint azért fontos, hogy az ember éljen egyedül is, hogy megtanulja, milyen, és később esetleg ne legyen társfüggő.

Másrészt pedig, mindenkinek mások az igényei. Vannak fiatalok, akik életüknek egy olyan szakaszát is szeretnék megélni, hogy haverokat szállásolnak el a fürdőkádban meg a konyhapadlón hajnal 3-kor, vagy homoki viperát tartanak háziállatnak. Ezeket a dolgokat a szülők még a felnőtt gyerekükkel szemben sem igazán tolerálnák... és akkor kell a külön lakás.

Nem teszik anyukád viselkedése sem, hogy neki úgy lenne jó, ha ott laknál, úgyhogy megpróbálja megmagyarázni neked, hogy neked ez mennyire jó... Ebből mindenképpen sértődés lesz. Nem tudom, milyenek a szüleid, mennyi idő alatt békélnek meg. Lehet, 10 év múlva is azt kell hallgatnod, mennyivel több pénzed lenne, ha tovább ott laktál volna.