Miért nem szakadnak le a fiúk az anyjukról?

18-as én nem pontoztalak, de valószínűsítem, hogy a megfogalmazásod a probléma, nem azzal, hogy elmondod mit érzel. Azzal nincs probléma.

De mindenki megérdemli a minimális tiszteletet, akkor is ha amúgy nem tökéletes. Az utálom, meg a nem szeretem és a "jó, hogy nem látom a képét" pedig nem megoldás, csak érthető reakció. Ha végiggondolod, akkor az utálatod csak fokozza anyukád szorongását, és igyekszik majd fokozni ezt a kétségbeesett viselkedést. Nem kell utálni senkit, nem kell tüntetőleg tiltakozni, egyszerűen és szépen el kell költözni, ahogy Te ezt már meg is tetted.

Nálad nincs komoly gond, hiszen látod a problémát, a dolog innentől nem kétoldalú. Te már kvázi "rendben" vagy, anyukádnak lenne szüksége segítségre. A viselkedéseddel és a hozzáállásoddal pedig nem segítesz neki. Ha nem ért a szép szóból akkor valószínűleg magától nem fogja megérteni mi a gond, de ha ezzel az erős érzelmi ellenállással beszéltél eddig is vele, akkor megpróbálhatnád szeretettel elmagyarázni neki. Mert mint mondtam, ha érzi a szeretet hiányát, valószínűleg pont az ellenkezőjét éred el vele. Elköltözni pedig nem csak utálatból lehet.

Vannak rosszul szerető anyák. Sajnos, a gyermek issza levét, annak is, ha szeretetével önző módon rátelepszik, annak is, ami a legrosszabb, hogy képtelen szeretni.

A kiegyensúlyozott és békés élet legfontosabb eleme a megértés és a tolerancia. Ez vonatkozik a szülőkkel való kapcsolatra is. Talán aki kikutatja, miért olyan az anyja, amilyen, az könnyebben megérti őt és hibáival együtt tudja szeretni. Hidd el, szülőnek lenni sem könnyű.