Miért nem szakadnak le a fiúk az anyjukról?

21 éves vagyok. Egyetlen gyerek, ráadásul fiú. Imádom Anyut, mivel tanulok, még otthon élek. De teljesen a magam ura vagyok. Sosem szól bele a dolgaimba, nem is engedném. Nem nyalja ki fenekemet, nem ugrál körülöttem. Ahogy mondogatni szokta:

"kölyök, ha ágyba kéred a reggelit, akkor ágyazz meg a konyhában"..

Nem minden férfi tutyimutyi mert anyás..

21/F

Én is láttam már ilyet :)

Az anyukájuk nem engedi el őket.

És olyan mértékben elkényezteti, kiszolgálja őket, hogy nem lesz olyan nő, aki megfelelne neki, mert senki sem fogja felnőttként úgy kezelni, mint egy gyereket, csak anyuci.

És persze anyuci arra neveli, hogy ők annyira hihetetlenül szuper pasik, hogy nincs olyan nő, aki felérne hozzájuk.

Az én férjem nem ilyen anyuci pici fia, de mégis kísértetiesen hasonlítok az anyjára. Ő meg az apámra, úgyhogy kvittek vagyunk. Persze van olyan is, amiben szöges ellentéte vagyok az anyósomnak, ahogy a férjem se a kicsinyített mása apámnak, de azért, amit apukámban szeretek (a szakálla, a pocsék angol humora, a lazasága), az mind megvan a férjemben is.

Egyébként ezt a leválást az anya nehezíti meg azzal, hogy kisajátítja magának a kisfiát (mert neki egy 30 valahány éves is csak a kisfia). Ennek lehet az az oka, hogy anyuka elvált, és a fia átminősült egy társsá, akitől nem akar megválni, vagy épp anyuka nem hajlandó elfogadni, hogy a kisfia felnőtt, mert ezzel egy időben ismerné be azt, hogy ő maga megöregedett.