Nem akarok gyereket, állatokkal akarok foglalkozni. Ezért tényleg kiközösítést érdemlek?

Hasonló korú lány vagyok ,valamilyen szinten megértelek én is kiskorom óta állatvédő vagyok,jobban szeretem az állatokat,mint az emberek nagy részét, bár nálam a kisgyerekek szerencsére kivételek.(évekig bölcsődébe dolgoztam és imádtam) Mindenesetre úgy gondolom,vannak akiknek nem való gyerek, jó ha beismerik és elfogadják így magukat,ahelyett,hogy a társadalmi nyomásnak engedve gyereket vállaljanak, aminek aztán a gyerek látja kárát.

Viszont szerintem az emberi kapcsolatok felé túl negatívan állsz.

Nekem nem hiányzik az, hogy valaki még egyszer megalázzon úgy, hogy megcsal

Elhiszem,hogy értek csalódások és át is tudom érezni (engem is megalázott,csalt az első szerelmem,a családom meg egy botrány),de ettől függetlenül még nagyon fiatal vagy hozzá,hogy leírd az embereket és azt hidd,hogy mindenki átverne és bántana.

Sok mindent elértél már gratulálok hozzá ,csak próbálj meg pozitívabban gondolkodni.

úgy élj, ahogy neked jó.

De őszintén szólva sosem értettem ezt az új divatot, hogy "utálom az embereket, csak az állatok érdekelnek".

Gondolom, valahol ez annak a következménye, hogy a fiatalok bezárkóznak, csak a neten lógnak, nem tanulják meg a társas emberi kapcsolatokat... De elég szánalmas dolog.

Nem gáz, egyre inkább így látom. Csak én a hivatásomra koncentrálok inkább.

34/F

Én teljes mértékben megértelek(gyerek témába). 21 éves férfi vagyok, egyetemre járok, több, mint másfél éve van párkapcsolatom, ugyanarra a szakra járunk, ugyanaz érdekel, és ugyanaz nem(gyerekvállalás) :D

A párom szenvedélyesen szereti a kutyákat, főleg a németjuhászokat. Én is szeretem az állatokat, halakat tartok, meg két macska is van(otthon, nem az egyetemi lakhelyemen)

OFF - Múltkor anyával megmentettünk egy kismacskát, amit egy dobozban otthagytak a helyi könyvtárba, 2-3 hetes lehetett, még éppen nem evett szilárdat. Cumisüvegből etettem, aztán elvittük egy éppen kismacskákat nevelő anyamacskához, aki szerencsére befogadta.

Témához visszatérve, a párommal eléggé egybehangzóak a terveink. Egy fullextrás tanya, élelem termelés, halastó, stb. Ja, és legalább 5 kutya.. :D Gyereket közös elgondolás alapján kihagytuk a tervekből. Nem vágyunk rá, persze mi is kapunk epés megjegyzéseket, hogy persze, mi lett volna a ha a mi szüleink is így döntenek. Mint ha kötelező lenne! Ezt nem értem én sem.

Szóval az állatszeretetet(és a gyerek nemakarást) megértem, de a párkapcsolati témában legyél nyitottabb. Sokkal nagyobb öröm az, ha együtt csinálhatod az álmaid valakivel :)

Jó látni, hogy mennyi hasonló gondolkozású nő van mint én :)

Én kezdtem egyre úgy érezni, hogy én vagyok ennyire más.

Kérdező maximálisan megértelek téged a családodat viszont egyáltalán nem.

Az én családom sem tudja elfogadni, hogy én nem fogok szülni, egyre csak azt mondják, hogy "fiatal vagy még majd ha idősebb leszel"... Ez a kedvenc szövegem, ngyon feltudom magamat húzni rajta :D

Amióta az eszemet tudom, a karomon feláll a szőr gyerekektől. Nem csak, hogy nem akarok, hanem egyszerűen nem bírom elviselni őket. Borzongok ha sír, vagy gügyög mellettem egy, és pánikszerűen menekülök amerre látok.

Én 20 éves vagyok, egyedül lakom egy albérletben viszont van egy 4 éves kapcsolatom. A párom sem akar gyereket, ő ugyanúgy nem bírja elviselni őket mint én.

Az álltokért viszont rajongok. Én sajnos nem tehetem meg zt, hogy mentsem őket, állatorvoshoz vigye mert nagyon kevés pénzből élek gyakorlatilag napról-napra.Viszont amikor elköltöztem otthonról első dolgom volt háziállatot beszerezni- macska imádó vagyok, de ilyen életmód mellett, albérletbe nem tartottam jó ötletnek cicát hozni. Ha egyszer úgy alakul, hogy mennem kell eresszem szélnek vagy adjam menhelyre? Én ezért egy nyuszi mellett döntöttem, egyszerűen fantasztikus jószág, van olyan ragaszkodó és játékos mint egy cica, sose gondoltam volna. Neki mindent megadok a legdrágább, legjobb minőségű eledelt eszik, friss zöldséget, gyümölcsöt, legjobb minőségű szénát- holott volt olyan nap amikor én nem ettem.

Volt, hogy én és nővérem találtunk cicát, ő a barátomhoz került, azóta is imádjuk, és olyan is volt, hogy találtam egy édes cicust az utcán miákolni és hazavittem, másnap már gazdája is volt. Egy nagy tanyán lakik most sok más állattal és nagyon jó dolga van :) Nővérem most a sínekről szedett össze egy nagyon genge kiskutyát aki már vagy egy hete kóborolt és annyira kiszáradt, hogy nem tudott felkelni a sínekről. Azóta tesómmal lakik, és nagyon rossz de tesóm imádja :)

Szóval abszolút megtudlak érteni, facebookon is legalább 6 vagy 7 állat menhelyet követek, volt, hogy pénzt is utaltam nekik ha lehetőségem adódott rá. Lagzira én sem vágyok inkább egy normális élettársi kapcsolatra, sok állatkával :)

Szerintem aki nem anya típus, nem bír bánni velük, nem érzi magában az anyai érzéséket ne erőltesse csak mert a társadalom ezt várja el.

Nincs ezzel gond, a mai szar világban egyre kevesebben vállakoznak gyermekvállalásra, amit nem is csodálok. Nem irigylem a most felnövő gyerekeket..

Több hosszútávú kapcsolat után én is a magányt választottam, annyi rosszat kaptam az évek alatt.

Gyereket soha nem akartam, az állatokat szeretem, két éve már csak egy cicával osztom meg az életem.

Szerencsére engem senki nem illetett kritikával ez miatt, mert akik ismernek, ismerik az egész életemet és a miérteket is, anélkül hogy magyarázkodnom kéne.