Milyen szülő az, aki csak folyamatos bűntudat-gerjesztéssel akarja nevelni a gyerekét?

Ez nagyon rossz nevelési mód. Védekezni úgy tudsz (rájuk hagyva, nem vitába elegyedve)hogy magadban tudod: káros és rossz.

ÉS tudd: minden ember (kivétel nélkül!!) egyszeri, megismételhetetlen CSODA. Ez így van, ez adja emberi méltóságunkat. Ez nem tartalmazza, hogy milyen jellemű, milyen tudású, milyen tetteket tesz- ez a létezéséről szól.

Sok van, mi csodálatos,/ De az embernél nincs semmi csodálatosabb- mondja Szophoklész (az Antigónéban)

- ez legyen a pajzsod, ami visszaveri a saját gyengeségük miatt érkező fájdalmas nyilakat.

Kosztolányi ír arról, okuljunk abból, amit sokan csak az elvesztés után értenek meg:

"Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló."

[link]

Vértezd fel magad ezekkel!

Tóth Árpád üzeni:

Fény vagy te is, lobogj hát,

Melegíts és égess,

Hinned kell, hogy a világ

Teveled is ékes! -

[link]

4-es "csak neki lehet igaza" más! (de te is vértezd fel magadat a hozott irodalmi példákkal)

De más: a kérdező LÉTÉT támadják - bűntudatot ébresztve, hogy "egyáltalán van" Ez nagy hiba, igazságtalanság.

Nem miatta "mennek tönkre" és "csalódottak" - hanem önnön mélységes emberi gyarlóságuktól: hogy nem képesek elfogadni valakit: amint van. Akit ajándékba kaptak, felnevelésre, nem birtoklásra: egy kislányt.

Aki rájuk bízta önmagát a születéssel.

Komoly kérdések ezek, mily lételméleti háttérrel.

Jó, kérdező, hogy létezel. Ez jó. És hogy olyan vagy, amilyen vagy. Ez a kiindulás: és minden helyzeteben meg kell találni, mi a leghelyesebb szó, tett- ez a nevelés során alakul benned. Tanulj szorgalmasan, ismerd meg a világot, az embereket és önmagad és folyamatosan tudd: jó, hogy létezel.

Kérdezô! Szomorú, amit írsz, és igen, legyél tudatában annak, hogy a szüleid rosszul teszik, amikor szapulnak téged, és nincs igazuk. Ha már ezzel a ténnyel tisztában vagy, már az is ad némi védelmet neked a bántó szavak ellen.

Te nem tettél semmi rosszat. A szüleid azok, akik boldogtalanok, elégedetlenek az életükkel, és a frusztrációjukat - valószínûleg nem is tudatosan - rajtad vezetik le.

Aki így "neveli" a gyerekét, annak nem kell, és nem is lehet megfelelni.

Szerencsére nem vagy már kisgyerek. Így tudhatod, hogy a felnôttek sem hibátlanok. Sôt...

Arra pedig, hogy hogy lehet mindezt lereagálni: úgy gondolom, sehogy. Nem kell neked bizonygatni, hogy értékes és szerethetô ember vagy. Hiszen az vagy. Nem te tehetsz róla, hogy ôk nem azt a gyereküket szeretik és támogatják teljes szívükkel, aki van nekik, hanem azt, akit elképzeltek maguknak. Haragudj rájuk, majd bocsáss meg nekik. Pár év múlva már mit sem fog számítani mindez

Te kirepülsz, és saját életed lesz. Igyekezz majd olyan párt találni, aki önmagadért szeret! :)