Tennétek valamit, vagy nem, ha verné a lányotok az unokátokat?

A gyámügyet és egyéb hatóságot semmiképpen ne vonj bele, inkább próbáld meg vele megbeszélni, mert lehet hogy úgy meg fog rád haraguni ha bejelented az esetet, hogy soha nem engedi majd hogy láthasd az unokád.

Egyébként bejelented, hivatalból kötelesek kimenni, szétnéznek, környezettanulmány, beszélgetnek anyukával, megnézik a kicsit (van-e külsérelmi nyom), és ennyi. Nem fogják a kicsit elvenni az anyjától csak akkor, hogyha látható külsérelmi nyomai vannak. Csak úgy beszólásra sokszor valótlanul jelentenek be gyermekbántalmazást, ezeknek az eseteknek a többsége "jó szándékú" szomszéd, vagy rosszakaró áll a hátterében, jóval kevesebb valódi esetet jelentenek, de hivatalból intézkedni kell.

Kívánom hogy meg tudjátok beszélni!

Gyerekpszichológussal beszélnék, a kockázatot ő többé-kevésbé fel tudja mérni. Mivel itt, ahogy írod, viselkedés-mintázatról, szokásról van szó, ezért a kockázat akár nagy is lehet. Első lépésben csak egyedül mennék a szakemberhez, így persze csak hozzávetőleges választ tud mondani, de ez is ér valamit. Ha nagy a kockázat, megkérném a nagylányt, hogy akkor már közösen menjünk el a szakemberhez. Ha ezt megtagadja, nem működik együtt, akkor tényleg lépnék, olyan mértékben, ahogy a szakember tanácsolja.

Lehetnek még más emberek is a gyámhatóság ,,előtt'', akikkel fokozatosan közbe lehet avatkozni (talán családsegítő vagy védőnő, ilyesmi).

Az lehet, hogy a gyámhatóság le akarja rázni magról a terhet, de ha gyerekpszichológus szakember is van, akivel konzultálni lehet, és a szakember azt mondja, hogy tényleg nagy a veszély, akkor talán nagyobb az esély, hogy rendes jelzőrendszert lehet kiépíteni, és lehetetlenné válik a rendszeres pofozás.

A pofon 2005 január 1-től vált törvénybe ütközővé, de itt még fontosabb az, hogy lehet, hogy tényleg komoly kockázatot jelent, ha ez így szokássá vált. Meg még az a baj, hogy ha pofon van, lehet ott más is, ez azért így elég rendellenes.

Ha mg az anya nem akar beleegyezni, hogy akár csak egy-két vizsgálatra is elvigye a gyereket a gyerekpszichológushoz, akkor vagy a gyámhatóságtól lehetne kérni, hogy legyen ilyen vizsgálat, vagy pedig (ami elsőre még egyszerűbbnek hangzik) apukával lehetne beszélni, hogy akkor az apuka az ő saját láthatási idejében maga vigye el a gyereket a pszichológushoz, utánanézni ennek (mármint ha az apának van láthatási ideje és feljár időnként). De remélem ebben a kérdésben is tud tanácsot mondani a szakember. Legeslegelőször szerintem csak egyedül menj a szakemberhez, hogy nagy vonalakban lehessen tisztázni a dolgokat, mit lehet tenni, meg előre megbeszélni a legfontosabbakat, meg tudni, mekkorák a veszélyek. Talán van ingyen is az önkormányzatnál vagy a családsegítőben, de néhány ezresért van magánszakember is. Sajnos ebben nincs tapasztalatom. Ingyenes telefonszámot bántalmazási ügyben egyet-kettőt tudok, lehet hogy az első lépésekben tudnak segítséget mondani:

[link]

Meg van egy másik is, ezt meg még sosem hívtam, de itt is sok gyerek kér segítséget, úgyhogy lehet, hogy itt is tudnak értékes dolgokat mondani elindulásként:

konzultacio (k u k a c) kek-vonal (p o n t) hu

[link]

(Itt az email címre szerintem jobb írni, mint a telefont hívni, mert a telefonvonal inkább a betelefonáló kamaszoknak van fenntartva gyors segítségre, az emailre meg szerintem szakemberek válaszolnak)