Miért kell nekem is szívni, ha apám is szívott gyerekként?

Nem enged el sehova, vagy ha el is, legyek itthon, akkorra, mert ha 1 percet is kések, akkor kitekei a nyakam.

Ha megkérdem, hogy na de miért? Akkor: "Engem sem engedtek el!" ha ideges ordít velem, ha rászólok, hogy ne kiabáljon, akkor "Mit parancsolgatsz te nekem! Én avgyok az apád!"

A nagyszüleim olyanok mint Ő, ugyan-úgy belekötnek mindenbe, mindenben a rosszat nézik, sose dícsérnek, sose szeretettel csinálják a dolgokat.

Szóval apám azt a sok rosszat amit vele csaináltak, és kevés jót, szeretetet akarja átadni nekem.

Hogy tudnám változtatni?

Nem Ő vagyok, de mindig az a magyarázata, hogy "nekem se lehetett!"

Anyám nem tud rá hatni, csak a saját nézetét látja apám.

Miért kell nekem is szívni, ha apám is szívott gyerekként?