Kilenc éves fiam nem igazán jön ki a párommal. Mit tegyek?

Rengeteg türelem!

És rengeteg közös program. Az nem baj, hogy a rendet elvárjátok a gyerektől a saját szintjén, de a felhőtlen, beszélgetések egy erdei piknik mellett, közös kirándulás, séta, nyaralás, játék sokat fog segíteni. Meg persze az, ha az exek nem beszélnek egymás ellen, jó felnőtt szokás szerint.

Elmondod a gyerekednek,hogy:

-Magának tanul,te elfogadod hülyén is,de jobb ha tanul,mert úgy lesz csak anyagi biztonsága a későbbiekben,

-Megfogja bánni,ha most nem tanul,

-A tisztaság fontos,a higiénia is az,a rend is,később maga után kell elpakoljon-mert egy trehány férfinak sosem lesz barátnőjeha lesz is,nem sokáig!

-A férfivel,akivel most élsz,vele élsz és kész.Te döntöttél így-ezt a gyerekednek finoman tálald!

Elmondod az élettársadnak:

-A gyerek nehezen alkalmazkodik hozzá,úgyhogy próbáljon meg ne csak parancsolgatni neki,hanem dícsérni is(mert valószínűleg csak parancsolgat,és nem dícsér,ha valami megtörténik),

-Nem teljesen az ő dolga a te fiad nevelése,persze beleszólhat,de ne ennyire..

-Fogadja el jobban a gyereked.

Amúgy gondold át,hogy a fiad okkal nem szereti a jelenlegi élettársad..a gyerek mindent megérez.Itt nem biztos,hogy mindig a felnőttet kell bevédeni.

Nem vagyunk ott, nem látjuk milyen a párod stílusa. De amit kér, az teljesen korrekt és alap. Vagy nálatok nem kell elpakolnia egy 9 évesnek maga után?

Egyébként a 2. válaszolóval értek egyet.

Nálunk meg én vagyok többet otthon, párom 15 éves fiával.

Hasonló gondjaink voltak, mint amit te leírsz most. Nekünk az segített amit a 2 is írt.: Párommal megbeszéltük a közös, új szabályokat, négy szem közt. Aztán ismertettük a gyerekkel és apuci szépen megkérte a fiát, hogy tartsa is be, különben minden mulasztásért bünti jár. (minusz 1 óra internet stb....) ha valami nem jó, én csak higgadtan osztom a büntit, hisz tudja nagyon jól, miért mi jár. Apucira marad a dorgálós rész.

Jó ideje nem kapott büntit. Sőt jutalmazom néha. Nekünk bevált eddig.

Tartsatok össze. Oké hogy szereted a gyerekedet, de nyilván párod sem azért szól rá, mert így éli ki a szadizmusát, hanem mert szeretne okos, értékes embert nevelni belőle amíg vele van.

Minden esetre ne tapadj neki a fiadnak, amikor panaszkodik neked, hogy "márpedig XY-nak igaza van, menj tanulni!"

Üljetek le és fektessétek le a szabályokat. Nálunk a gyerek suli utáni teendői ki vannak tűzve a hűtőre.

És vannak általános szabályok, amik mindenkire vonatkoznak.

Próbáld megérteni a gyerek szemszögéből.

Nálam így volt, elmesélem:

Anyám élettársa nagyon apáskodni akart, én meg utáltam őt és direkt ellenkeztem, mert ugye nem volt az apám. Aztán elfajult a dolog és sorra kaptam a pofonokat, de a végletekig csináltam mindig valami szemétséget ellene, majd elfutottam mert féltem tőle, jogosan, hisz kiabált, vagy megvert mindig. De ezt azért csinálta, mert nem tudott kezelni és érezte hogy utálom őt, hát így ő is elkezdett engem gyűlölni. Én meg úgy gondoltam, hogy úgy sem fog tudni megtörni. Pár év mulva lelépett.

Aztán jött a következő pasi, ő egy félénkebb típus volt, ő felfogta hogy nem az apám és nem fegyelmezett igazán, de soha nem csináltam előtte semmi hülyeséget, mert kicsit felnéztem rá. Valamiért sokkal értelmesebbnek tartottam, és ha ő megkért valamire, azt meg is csináltam egyből. Nem vettem parancsolgatásnak, mert nem úgy szólt rám, nem olyan hangsúllyal hogy felháborodjak rajta.

Őt kedveltem. Néha hülyéskedett is velem, játszott. Nem volt olyan beképzelt buta fapofa, mint az előző, és neki volt humorérzéke is. Szerintem gyerekeknél ez fontos.