Édesanyám egy elég fontos kérdésben kérte ki a véleményemet és mivel nem tetszett neki a válaszom, azóta egy normális szava sincs hozzám. Mit csináljak?

Ne magadat hibáztasd. Ha valaki kikéri a véleményem, én elmondom neki, ostobaság ezen megsértődni.

Amúgy ha anyád nagyon abortuszellenes, vagy ennyire sajnálná a magzatot, akkor örökbe is lehet adni a gyereket. Akkor a lelkiismeretével sem lesz akkora gond, de a már meglevő gyerekei se szenvednek (és a születendő gyerek se) a nélkülözés miatt.

Nem tartanám én se helyesnek hogy ilyen körülmények közt szüljön vagy megtartsa, ennyi idősen meg már lehetett volna annyi esze, hogy védekezik.

Dehogy szúrtad el. Ő nem képes normális kapcsolatot fenntartani veletek, azért ingatag, mert ő alkalmatlan rá. Most jobb lett volna, ha "nem szúrod el" és azt mondod, ó persze, csodálatos ötlet, tartsa csak meg, sőt reméled hármasikrek lesznek? Ugyan...

Majd megtanulod, hogy az ilyen emberek csak fájdalmat okoznak, újra és újra csalódnod kell bennük, ezért egy idő után nem fogsz velük törődni, kizárod őket az életedből.

Én is támogatom amúgy az örökbeadást, ha elvetetni semmiképp se akarja, de tapasztalataim szerint a legritkább esetben történik az, hogy utána tényleg odaadja a kicsit a nő. Szerintem rá kellene venni, hogy elvetesse, mert ha megszülte valószínűleg már nem akarja majd kiadni a kezéből, mindegy, miben egyeztetek meg. A baj csak az, hogy nem lenne képes megfelelő életet biztosítani neki. Hiába lenne munkája (bár terhesen és utána úgysem dolgozhatna, max otthonról, de gyerek mellett arra is alig jut idő), veletek is alig foglalkozik, nem látja be, hogy nem való neki gyerek...

Ráadásul még be sem mutatta a partnerét, de már terhes tőle, sőt még meg is akarja tartani. Úristen! Fel se bírom fogni komolyan!

Szerintem készülj fel, ki tudja, milyen ember az "apa."