Mi lehet a valódi gondja anyámnak?

Az előbb egy kérdésnél kifejtettem a dolgot,és úgy gondoltam kiteszem saját kérdésbe is,hátha más is járt ilyen cipőben,vagy csak szívesen megosztaná velem a véleményét :)

18 éves koromban apám meghalt,pont akkor mikor ballagtam és érettségiztem is. Minden a nyakamba szakadt. Anyám szinte összeroppant,én tartottam benne a lelket ameddig újra összeszedte magát (de persze én sem voltam jobb állapotban,csak sajnos nekem nem volt aki támogasson). Akkoriban nagyon közel kerültünk egymáshoz, egész különleges anya-lánya viszonyunk lett,mintha legjobb barátnők lettünk volna.

Több mint fél évvel a tragédia után anyám randizgatni kezdett egy pasival, és ameddig ő nem volt otthon,én falaztam neki hogy a két öcsém ne tudja meg idő előtt,hogy anyámnak van valakije (nem tudtuk hogy reagálnának rá miután apánk már nincs velünk). Idővel megismertük a férfit,szeretjük mindannyian,és nekem is sikerült összeszednem magam.

Nem sokkal anyámék után én is találtam párt magamnak...és itt kezdődtek a gondok.

Kilenc hónapja vagyok együtt a barátommal,és anyám nem akarja elfogadni,hogy felnőttem. Mindig balhézik valamin. Vagy azon,hogy "sosem" vagyok otthon (igyekeztem úgy beosztani az időmet,hogy otthon és a barátomnál is ugyanannyi időt töltsek),vagy azon,hogy nem segítek neki otthon semmiben( ha nem csinálom,azt észreveszi...ha megcsinálom,akkor rá se bagózik),vagy azon,hogy nem dolgozok és elvárom tőle,hogy hordja haza a pénzt...(iskolába járok,szakmai vizsgára készülök), vagy szimplán csak a fejemhez vágja hogy nagyon elszálltam magamtól amióta 18 lettem. A barátnő viszonyt már régen nem érzem, azt viszont igen,hogy nem is igazán a felsorolt dolgok csípik a csőrét leginkább,hanem maga a barátom. Persze mikor megkérdezem tőle hogy mi a baja vele, akkor vagy csak annyit mond, hogy nem illik hozzám,vagy hogy neki nincs vele semmi baja,és nem gyártsam az összeesküvés elméleteket.

Nem tudok vele leüli és megbeszélni,mert nem hajlandó rá,tagad mindent...

Sokat agyalok a dolgon,és nem jövök rá a problémára. Bár fene tudja...az is lehet hogy velem van a gond...

Szerintetek? Ha valaki szülőként olvassa,neki mi a véleménye? (Persze mást is meghallgatok.)