Anyámnak nem tetszik, hogy felnőttem?

Szerintem próbáld meg elmagyarázni neki, hogy te már nem vagy gyerek és, hogy téged ez zavar ahogyan viselkedik néha, persze azt is tedd hozzá, hogy attól amitől te már felnőttél ugyanúgy szereted és ezt nem azért mondod mert med akarod bántani és akkor lehet, hogy sikerül javítania a viselkedésén. Értsd meg őt, lehet hogy csak most döbbent rá, hogy már felnőttél és időbe telik neki amíg elfogadja és azért viselkedik így mert fél valamitől. Vagy lehet hogy ezzel a visdelkedéssel csak közölni szeretne valamit, például azt,hogy szeret csak nem tudja szavakba önteni. De igazából te ismered jobban anyud és te jössz rá a leghamarabb hogy miért csinál bizonyos dolgokat.

Sok sikert!

http://www.youtube.com/watch?v=5yGcttGPMiI

Engedd,hogy szerethessen úgy,ahogy neki jó!Később bánod majd,hogy eltaszítod most magadtól.Mert amikor már ő nem lesz,akkor meg az lesz a rossz..sőt,az a rosszabbik!

Azt hittem, hogy te vagy a kisebb testvér először. (a kisebbek esetében szokott ez lenni)

Szerintem most kezd azzal tisztába lenni, hogy nem soká elköltözöl végleg, dolgozni kezdesz és kevesebbet jársz haza. És ettől egy kicsit megijedt.

Én is 19 vagyok csak lány és nővérem van. :D Nálunk tesóm esetében nem volt semmi csak velem. Én néha eljárok koncertekre, fesztiválokra. És emiatt kezdtek el pánikolni anyámék. Azzal jönnek, hogy veszélyes meg mit tudomén de eddig sosem volt semmi. Meg így alig akarnak elengedni. 18+ voltam mikor átakartam menni egy másik suliba /érettségi után szakmát tanulni/ de emiatt is kisebb hiszti rohamot kaptak. /amibe jártam suliba belekényszerítettek/

Anyukádnak egy nehéz feladata van: érzi, hogy el kell engedni téged. Azt így dolgozza fel, hagyd őt és továbbra se légy "picifia", a te dolgod ennyi.

Amikor a fészekből kilöki a fiókát a madár... talán még az ő szíve is szorongva dobban ilyenkor. Úgy tudom a sas utánarepül és alászáll a fiókájának, hogy elkaphassa szárnyán, ha még nem elég erős..

Azután itt van ez a szép Weöres vers..Hazatérés..

"Vacsorázunk. Pár szó – és csönd lesz.

És az a csönd úgy kiabál.

Mintha az étel sótlan volna,

mikor púpozva van a tál.

Rámnéz anyám, rámnéz apám is:

Nem az van itt már, aki volt…?

– És fönn az égen, úgy, mint régen,

rostokol a nagybajszu Hold."

[link]

Kisregényt fogok írni,előre is bocsi,köszönöm,ha elolvasod :)

Igen,szerintem is attól fél hogy kevesebbet fogod vele tartani a kapcsolatot,ha majd egyszer elköltözöl otthonról és elkezded a saját életedet élni. Örülj neki,hogy törődik veled,és figyelj oda rá,ne taszítsd el magadtól. Sajnos velem pont az ellenkezője történik... 18 éves koromban apám meghalt,pont akkor mikor ballagtam és érettségiztem is. Minden a nyakamba szakadt. Anyám szinte összeroppant,én tartottam benne a lelket ameddig újra összeszedte magát (de persze én sem voltam jobb állapotban,csak sajnos nekem nem volt aki támogasson). Akkoriban nagyon közel kerültünk egymáshoz, egész különleges anya-lánya viszonyunk lett,mintha legjobb barátnők lettünk volna.

Több mint fél évvel a tragédia után anyám randizgatni kezdett egy pasival, és ameddig ő nem volt otthon,én falaztam neki hogy a két öcsém ne tudja meg idő előtt,hogy anyámnak van valakije (nem tudtuk hogy reagálnának rá miután apánk már nincs velünk). Idővel megismertük a férfit,szeretjük mindannyian,és nekem is sikerült összeszednem magam.

Nem sokkal anyámék után én is találtam párt magamnak...és itt kezdődtek a gondok.

Kilenc hónapja vagyok együtt a barátommal,és anyám nem akarja elfogadni,hogy felnőttem. Mindig balhézik valamin. Vagy azon,hogy "sosem" vagyok otthon (igyekeztem úgy beosztani az időmet,hogy otthon és a barátomnál is ugyanannyi időt töltsek),vagy azon,hogy nem segítek neki otthon semmiben,vagy azon,hogy nem dolgozok és elvárom tőle,hogy hordja haza a pénzt...(iskolába járok,szakmai vizsgára készülök), vagy szimplán csak a fejemhez vágja hogy nagyon elszálltam magamtól amióta 18 lettem. A barátnő viszonyt már régen nem érzem, azt viszont igen,hogy nem is igazán a felsorolt dolgok csípik a csőrét leginkább,hanem maga a barátom. Persze mikor megkérdezem tőle hogy mi a baja vele, akkor vagy csak annyit mond, hogy nem illik hozzám,vagy hogy neki nincs vele semmi baja,és nem gyártsam az összeesküvés elméleteket.

Nem tudok vele leüli és megbeszélni,mert nem hajlandó rá,tagad mindent...

Bocsi,hogy itt rád zúdítottam a saját történetemet,csak azt akartam példázni vele,hogy neked jó dolgod van anyukád mellett,örülj neki hogy ennyire törődik veled. Nekem is jól esne néha legalább egy ölelés az anyámtól :\