Megbocsájtható amit tett? Érthető ebben az esetben?

22 éves vagyok, diák. Anyámmal volt egy kis összezörrenésünk amikor ideköltözött a barátnőm. Tetemes adósságokat halmozott fel a lakásra, de én próbáltam a saját világomat érintetlenül tartani, éltem a magam diák-életét, magamnak teremtettem meg szinte mindent, az mondjuk tény, hogy nem nagyon fizettem bele a rezsibe.

Amikor a barátnőm ideköltözött már fizettünk neki havonta, de a tartozásai így is gyűltek. Közös költséget, távfűtést, lakáshitelt nem fizetett nagyon sokáig.

Egyszer csak eltűnt két sportkerékpárom és a barátnőm kerélpárja a lakásból, egyetlen komolyabb, egyben mozdítható értékem a lakásban a laptopomon kívül. Közölte, hogy megőrzi 5000 forintért egy ismerőse és csak akkor adja vissza ha 55.000 forintot fizetünk neki visszamenőleg a rezsitartozások miatt.

Azóta sem tudom hol vannak a kerékpárok, a pénzt nem akartuk kifizetni.... visszavásárolni a saját kerékpáromat, és valahogy kínzó érzés belegondolni, hogy ezt megtette velem a saját anyám.

Viszont szorult helyzetbe került, nem tehetett mást, és igaza van, elég sokáig tartott el úgy, hogy nem fizettem a rezsirészem....

Megbocsátható ez az egész?

Számomra elég komoly eszmei értéket képviseltek a kerékpárok, ráadásul a barátnőm biciklije is eltűnt. Összesen 150 ezer forintot értek, az én biciklimet anno 60 ezerért vásároltam, ő 40-ért kapott egy csepel bosst, illetve nekem volt még egy országúti biciklim amire sokat költöttem, új gumik, kerekek, alkatrészek, festék....

Ő nagyjából olyan 30 ezerért tudta őket (ha már pénzzé tette) max 50-ért pénzzé tenni főleg szakértelem nélkül és szerintem fogalma sincs mennyi veszteség volt az egész történeten, már ha eladta őket.

Visszaadni nem akarja őket csak ha fizetünk engem meg szó szerint a sírás kerülget amikor arra gondolok, hogy a zsaroló anyámtól kell visszavásárolni a saját értékeimet... mennyiben normális ez?