Meg tudnád bocsátani a szülődnek hogy fiatal korában olyasmit tett, ami miatt börtönbe került?

Itt konkrétan az apámról van szó. Igaza van annak, aki azt mondja, nekem ehhez semmi közöm, mert születésem előtt történt? Én úgy látom, hogy attól, hogy gyerek volt még szinte, az apám tette akkor is. Nem új a dolog, már 5 éve tudom, mit tett. De próbáltam elzárni magamban a dolgot. De most kinyitottam a fiókot, így muszáj rendet tennem magamban. Először nem tudtam eldönteni, hogy azért is haragszom-e rá, amit akkor tett, vagy amit azóta, hogy én vagyok, és vannak emlékeim. De rájöttem, hogy igen, azért is. Vajon meg fogok tudni neki bocsátani? Fél éve elköltöztem otthonról, immáron végleg. Bár még nem túl idős (57), mégsem szeretném, ha úgy kellene majd rá emlékeznem, hogy az a........... Hogyan csillapítható ez a tehetetlen düh, ami bennem van? Az a baj, hogy nem lehet vele beszélni. A legnárcisztikusabb ember, akit valaha ismertem. És szociopata is. Engem képes szeretni (a maga sajátos módján), de folyamatosan irányítani akart, és még most is akarna, bármi rosszat tesz, hárítja a felelősségét, és képtelen a megbánásra is. Nem tudom utálni, de tisztelni sem. Mégsem szeretnék rá élete, és az én életem végéig haragudni. Mit tehetnék?