Normális az, hogy a férjem fiatal házasként az édesapjával él, akit gondoznia kell?

1. Ha nem tudtok összeköltözni, akkor minek házasodtatok egyáltalán össze?

2. Szerinted mit kellene tennie a férjednek? A beteg apját magára hagyani? Szerintem igen szép dolog töle, hogy felvállalja az ápolását, mert az nem könnyü dolog.

3. Célszerü lenne egy nagyobb - legalább két szobás - lakásba költözni, akkor meg lehetne oldani az együttélést.

4. De a TE hozzáállásoddal nem hiszem, hogy tartós lesz a házasságotok, ha te nem tartod NORMÁLISNAK, hogy az édesapját ellátja.

Függetenül attól, hogy mi a helyzet a házasságotokkal, a férjed apjának felügyeletét, hogyan oldja meg amikor dolgozik?

Szerintem az otthonban való elhelyezés lenne e ben az esetben a megfelelő megoldás. Vagy egy bennlakó ápoló, ott ahol at édesapa eddig is lakott..

Nektek pedig előbb nem jutott eszetekbe a ez a lakhelyprobléma?

Házasság előtt nen zavart?

Előtte kellett volna gondoskodni róla...

Az normális is lehet, hogy a gondozott szülő veletek él, de inkább aza fura, hogy te nem élsz velük....

Hasonló helyzetben te hagynád az anyádat meghalni a saját lakásában? A férjedtől sem várható el, hogy ne álljon helyt.

Ha a férjed egyke, akkor az édesapja lakását nem lehetne eladni? A férjed lakásának árával együtt kijönne egy nagyobbacska, másfél-kétszobás lakás legalább, ahol el tudnátok férni. Ha meg vannak testvérei, akkor be kéne segíteniük, ne egyedül a férjed feladata legyen!

Teljesen normális, hogy gyerek gondozza az édesapját, ha az rászorul, és állandó felügyeletet igényel.

Én kb. egy évig laktam (igaz másfél szobás lakásban) az édesapámmal és a huszonéves fiammal, mert édesapámat gondozni kellett. Szivesebben éltem volna a saját életemet, de mivel ő felnevelt tisztességgel engem, én tartoztam neki ennyivel. Hidd el cseppet sincs könnyű dolga a férjednek.

És ha nem bir ki ennyit a házasságotok, akkor jobb ha most lesz vége.

Egyébként azt irod, hogy nem mehetsz oda, mert nincs hely. Beszélgetni egy szoba-konyhás lakásban is lehet, sőt gondolom a férjed nem egy ágyban alszik az édesapjával, tehát 1-1 éjszaka még igy is megoldható. Nem mondom, hogy kényelmes, de kibirható.

A férjed nem azért döntött valószínűleg neki ez a legkényelmesebb és most éli legboldogabb időszakát.

Sajnos erre varázsütéses megoldás nincs, de sajnos az önzés és a kompromisszumkésség hiánya árad belőled. No meg az előretervezés teljes hiánya.

Az sem állapot mondjuk, hogy a beteg szülő ápolására évek mennek el, amire még egy jó kapcsolat is rámenne. A gondozóotthonok drágák, 120-140 per hó egy pest menti településen.

De ha eladjátok fater meg a férj lakását (vagy a garzont és a te lakásod), akkor vehetnének egy nagyobb kecót.

Húha, a szemem a kérdésen megakadt, hát még a szövegen.

1.) Igen normális dolog ez, és meglepő hogy egy férfi vállalja. Amikor édesanyám szűlei és nagymamája ápolásra szorultak, édesanyám ápolta őket és nem kitette őket az utcára.

2.) Nem tudom igazán, milyen választ várnál tőlünk a kérdésedre, mert szerintem az a nem normális dolog ahogyan gondolkozol ebben.

3.) Hogy lehet úgy összeházasodni hogy nincs fedél a fejetek felett? Ezt nem értem...

4.) Amit többen is írtak, hogyha egyke adjátok el a házat. Vagy béreljetek neki egy ápolónőt. Vagy valami otthon, ahol gondoskodnának róla szépen.

5.) Én, ilyen kérdés után elgodolkodnék, milyen ember is vagyok valójában.