Miért utálom az anyukám?

Nem így kellett volna feltenned a kerdesed, mert itt nem utalatrol van szó! Másrészről, pedig nem kell állandóan ezzel a költözés dologgal jönni mindig, ha van valami probléma! /Nagyon sok ilyet olvasni tizen evesektol, nekem is voltak otthon gondjaim, de ugyan hova mehettem volna!?/

Nah, de hogy a kerdesedre is valaszoljak...

Ha en a helyedben lennék, akkor beszélnék anyukammal erről a dologról! Egyik du miután haza jön a munkából, hagyd egy kicsit, h szusszanjon egyet a munka után, egyen stb..., aztán mondd neki, h szeretnek veled beszélni valami fontos dologrol, ami engem nagyon bánt! Innentől kezdve pedig nem támadó jelleggel elmondod amit erzel! Hogy mennyire hiányzik neked, h szereted őt, es szeretnéd, h normális, szoros anya-lánya kapcsolat legyen köztetek, h többet foglalkozzon veled stb... Ne csak azt mondd, h mi az amit nem szeretsz benne, h csinál, hanem a pozitívumokat is, h rajojjon egy kicsit elhanyagolt téged es remélhetőleg fog változtatni a hozzáállásán!

Sok sikert!

Az élet szornyen nehéz es ha te nem teszel érte, h jobb legyen, akkor ne sajnaltasd magad! Vegy erőt magadon es ne légy gyáva, már meg ne haragudj! Ha azt szeretnéd, h rendben legyen minden anyukaddal, akkor igenis állj elé es mondd el mit erzel! Ha nem probalod meg, biztos lehetsz benne, h nem lesz semmi változás! Másfelől, mit is veszithetsz? Semmit! Ennél rosszabb nem hiszem, h lehetne meg a kapcsolatotok, de ha esélyt adsz a jobbra, akkor talán van remény!

Fel a fejjel, bátorság! Ez rólad szól, ha igazán akarod ne halogasd tovább es beszélj anyukaddal!

Drukkolok! Sok sikert!

/Aztán, írj, h hogy sikerült!/

Nah, nezd! En egy valamit megtanultam az élettől! Mindig úgy tervezd a jovod, h senkire nem szamithatsz! Senkire! Persze, oke szép dolog a család fogalom, de sajnos az igencsak megbukik, ha valami rossz történik az emberrel es csak azt veszed észre, h nincs melletted senki a bajban! Szóval, ezzel azt akarom mondani, hogyha tényleg megtettel minden toled telhetőt minden téren, akkor bármennyire is fáj, de hagyd! Ne pazarold az energiad olyanokra, akik nem foglalkoznak veled es nem vagy fontos nekik! 15 vagy meg igencsak gyerek, vagy ha tetszik kamasz, de már gondolkodni tudsz úgy, mint egy felnőtt! Legyen celod az életben es kuzdj azért! Ha anyukaddal már semmi remény, ne keseregj, lepj tovább es próbáld kibírni ezt az időszakot, amíg ott vagy! Hidd el, amikor felnőtt leszel, jő allasod lesz, szerető ferjed, később családod, rájön, h mit vesztett! Téged!!! Ha valaki ilyen családi háttérrel fel tud mutatni valamit az életben, akkor annak megemelem a kalapom es minden tiszteletem az övé! Légy te is ilyen! Mondom meg egyszer: ha mindent megtettel es már nem rajtad múlik a dolog a továbbiakban, akkor ne foglalkozz vele tovább es koncentralj magadra! A te lelkiismereted tiszta legyen, ez a lényeg!

Egyébként, ezeket nem csak a légből kapom, pontosan tudom min mégy keresztül! En csalódtam az egész csaladomban úgy, h elvileg mi összetartó család vagyunk es a családnál nincs fontosabb! De persze az ember ezt nem tudja addig, amíg nem jön a baj, ahol segíteni kellene! Tudod ki volt az, akiben a legnagyobbat csalódtam es emiatt már csak felszínes a kapcsolatunk?: az anyukám! De kész, lezartam ezt a dolgot es tovább léptem, en vagyok az egyedül, aki képes mindenre, persze akarni kell!

Ne csüggedj! Te megprobaltad! Sajnálom! Talán, valaki más tud okosabbat mondani, de en a helyedben már nem tennek semmilyen lépést az anyukad felé, nem érdemel meg egy ilyen lányt!