Huszonéves, dolgozó fiatalok! Ti miben és mennyivel támogatjátok a szüleiteket?

22 éves vagyok, jelenleg 160 körüli a fizetésem. Mikor megkaptam az első fizetésem, leültem beszélgetni anyámmal s tudattam vele, hogy vagy egy albérletbe, vagy a szülői házba ölöm a fizetésem negyedét. A negyedét s nem többet. Én azért élek még anyámmal, mert ő is tudja, hogy így sokkal jobb helyre megy a pénz.

Nem szabad hagynia magát az embernek. Oda kell figyelni a szülőkre, máskülönben hatást gyakorolnak az ember lelki világára, s akkor bűntudat meg hasonlatosságok következnek.

22 éves vagyok, saját családdal.

1 éves a kislányunk, dolgoztam előtte jó pénzért, 120 ezer a GYED-em, plusz a családi, a párom meg 180 ezret keres, plusz 10 ezer erzsébet utalvány, albérlettel, számlákkal, lakástakarékkal együtt ezt a pénzt durván fel is éljük minden hónapban.

Annyi a "segítség" a szüleimnek, hogy 17 éves korom óta nem kell rám költeni, eltartom magam.

Én tanulok még, itthon élek, olyan 50 ezer forint körül van az ösztöndíjam. Már az elsőnél felajánlottam itthon, hogy beleadok a családi kasszába, de a szüleim határozottan elutasították. Azt mondták amíg tehetik eltartanak, az életben való indulásomat sajnos úgysem valószínű, hogy nagyobb összeggel fogják tudni támogatni, gyűjtögessem inkább a pénzemet erre. Így is van, ennek ellenére magamnak állok mindent, amit csak lehet. Bérletet, tisztálkodó szereket, ruhát, szórakozást. Olykor feltöltöm a hűtőt.

Ugyan jól haladok a tanulmányaimmal, de kellemetlennek érezném, hogy 23 évesen úgy élek itthon, hogy az utolsó fültisztító pálcikát is kifizetik nekem.

Egyelőre ennyivel tudok segíteni a családomnak, ha nem fogadják el pénzben a hozzájárulásomat, akkor megkapják ételben, vagy amire éppen szükség van.

Van egy helyi étterem, ahova lehet ajándékkártyát vásárolni egy-egy svédasztalos vacsorára. Az is előfordul, hogy ilyet kapnak, mert szórakozásra, kikapcsolódásra, önmagukra sosem költenének, így meg rá vannak kényszerítve, hogy legalább 1-2 havonta lelazuljanak egy-egy vacsi keretében.