Sógornőmék "kisfia" 16 évvel ezelőtt halt meg 3 éves korában. Nekik van már két felnőtt fiuk, de mégis mindennap kimennek a temetőbe. Szerintetek ez normális, hogy ennyi év után sem tudják elengedni?

Márpedig szerintem nem az.

Ha csak egyedül a gyászolót érint, akkor senkit nem érdekel, de ha ennek a példában említett nőnek vannak gyerekei, férje, akkor azok mit gondolnak?

Vagy a kérdező által felhozott esetben. Én nem szeretnék ilyen anyának a lánya lenni, aki minden egyes nap temetőbe járkál, ahelyett, hogy az élő rokonaival foglalkozna.

Utolsó! Nem csak az anyáról van szó, hanem az apáról is. A két másik gyereknek meg testvére, még akkor is ha meghalt, és ezzel gyanítom, hogy ők is tisztában vannak.

Szerintem meg attól még, hogy kijárnak mindennap a temetőbe, túllehetnek a halálán, legalábbis tovább léphettek. Szerintem úgy érzik, attól még, hogy meghalt, az ő gyerekük, és rá is időt szánnak mindennap, mint ahogy a másik két gyerekükre is.

Én régebben a macskámhoz jártam ki évekig kéthetente, azért mert egyszerűen így éreztem jónak. Most is kijárnék, ha nem 230 km-re lenne. De amikor arra járok, mindig meglátogatom, pedig "csak" egy macska volt.

Szerintem egy család éppen azért család, mert elfogadjuk és megértjük egymás érzéseit. Ha az én anyukám lelki békéjéhez az kell, hogy mindennap kimenjen valakihez a temetőbe, akkor menjen ki. Nem órákról és egész délutánokról van szó gondolom, csak egy kis időtöltésről. Miért fáj ez bárkinek is?

Én "gyerekként" megérteném, ha a szüleimnek ez fontos lenne.

Nekem sajnos a volt párom hunyt el három éve egy autóbalesetben. Nem járok ki hozzá mindennap, de azért hetente, két hetente igen. Fél éve van új párom, de ezt soha senki nem veheti el tőlem. A párom abszolút megérti és előfordult olyan is, hogy kijött velem. Ha valaki nem érti meg, hogy az én lelkemnek jót tesz néha oda kimenni és letenni egy szál virágot a sírjára, akkor sajnálom.

Ez egy nagyon összetett dolog. Ha Ők igénylik és van rá idejük (párom mamájának a 4 éves kisfia halt meg májrákban), de nem lett volna IDEJE mindennap kimenni a kisfiához, még 2, majd idővel 3 gyerek mellett egyedülálló anyaként.

De, ha Ők megtehetik, tegyék. Jó dolog a léleknek.