Ti gyereketek hogy lázadt és kb. hány éves korában?

Gyerekem nincs, de én 16-18 ig lázadtam...későn érő típus voltam...

Mindenre pattantam, amire úgy gondoltam, hogy ellenem van...ez lehetett annyi, hogy anyu szólt, hogy miért az asztal legszélére tettem a poharat...

Tehát az abszolúte hülyeséget is magamra vettem...akkor viták voltak..duzzogás...puffogás, kiabálás (amúgy is a habitusunk a családban egészen hangos)

Nálam súlyosbította a dolgokat az, hogy kollégista voltam és a szüleim a heti 2 nap alatt akartak nevelni, amit rosszabbul tűrtem.

Voltam nagyon bántó ("csak azért jöjjek haza, hogy cseszegessetek? Ennyi erővel maradhatok hétvégére is benn, ha ennyire zavarok")

Kb ez tért vissza a legtöbbet...

Azt éreztem ba..ogatnak mindenért, mindig én vagyok a hibás, és csak azért csinálják, hogy belémkössenek..

Tudom, hogy ez nem így volt, de ezt éreztem...

Én sose lázadtam.

12-13 éves koromban elkezdtem feketében járni, tornacipőt hordani, szegecses övet, sutyiban kihúztam a szemem feketével sulibulira... Már akkor tudtam, hogy nekem szájpiercing kell, meg feketére festett haj, de tudtam, hogy úgyse engednék meg. 15 évesen meglett az első ajakpiercingem, a 16. szülinapom környékén befestettem a hajam színezővel, de két hét alatt kikopott, aztán festékkel.

Azt gondolták, majd kinövöm.

Ma 21 vagyok, 4 ajakpiercingem van, fültágítóim, meg még pár piercingem itt-ott, de vannak még tervben bőven. A hajam azóta is fekete, feketében járok, szimatszatyorral, a szememet fekete tussal és szemceruzával festem, feketék a körmeim is. Szeretem a szakadt farmerokat, a bakancsokat, fűzőket, stb. Jól tanultam, jó szakmáim, nyelvvizsgám van, rendes munkahelyem. Nem lázadtam, csak egyszerűen rátaláltam önmagamra.