Hogy mondjam el anyának, hogy apához költözök külföldre?

Ha Magyarországon belül költözne, valóban mehetne. Kiskoru vegleges kulfoldre tavozasahoz viszont elég ok feltételt kell teljesíteni, leginkabb egy gyamhivatali engedély kell hozza. Miután a kérdező az anyjanal van hivatalosan elhelyezve, igy először is az apának uj gyermekelhelyezesi per kell indítania. Alapból környezet tanulmánnyal kezdenek. Apuka nem tudom mennyire kész lelkes, amikor X hivatalból kimennek nézelődni, aztán fizetheti a hivatalos szakértői vélemény hitelesites el ellátott hiteles fordítását. Ez a kezdés. Utána jon a pereskedés, ami szépen elhúzódhat egy évig, miközben mindenki türelme fogy. Tegyük fel, hogy vegul apuka nyer. Sokra nem megy vele, mer anyuka akarata ellenére a gyereke nem viheti kulfoldre.

Mellesleg a kérdező indokai azonnal kizárják, hogy apuka nyerjen. A leírtak csak egy gyerek szemben pozitívumok, a bíróságot pont nem fogja érdekelni, csak a tanulmányi előmenetele. Két év múlva érettségi, Agliaban meg ram enne -ha egyáltalán menni nl a nyelv- 4-5 év....

#11, és ki mondta azt, hogy véglegesen kell távozni??? Ez a cucc simán lekezelhető ebben a korban a "tartózkodási hely megváltoztatása" címmel... elég, ha évente legalább egyszer hazajön az anyjához (és szerintem Kérdező ezt ennél gyakrabban tervezi), oszt jónapot... ebben az esetben meg elég hozzá a sima gyámhatósági engedély - az anya akarata ellenében IS. De szerintem, ha az anyukában időben tudatosítják, hogy ez egy olyan ügy, ahol ő CSAK VESZTES lehet, legfeljebb az a választása, hogy összevész-e hosszútávon a lányával a hónapokig tartó akadékoskodással és kavarással vagy nem, akkor az egész bürokratikus hercehurca kikerülhető, űgy ahogy van, és a két szülő megegyezését kell max beadni a gyámügyre tudomásul vétel céljából, de ha nem teszik, az sem fog érdekelni senkit 99% valószínűséggel...

(Tudod, én azért szoktam leírni a törvényeket és a hivatalos utakat - minden látszattal szemben - hogy elkerülhetőek legyenek ezek az eljárások... nemrég volt egy sztori, ahol a szektásan vallásos anyuci a fiatalkorú lánya abortusz-papírját nem volt hajlandó aláírni, és ott is elég volt vele tudatosítani, hogy ebben csak vesztes lehet, a választása annyi, hogy a lányát is veszti-e vagy nem... és miután szembesült a valósággal, aláírta, anélkül, hogy ténylegesen el kellett volna indítani a gyámhatósági utat... és 90%-ban ez történik)

És hát ja, ha a fiatalkorú arra hivatkozik egy ilyen sztoriban a hatóságnál, hogy "mert apu hagy piázni meg a pasimmal lógni" az veszíteni fog, de az meg is érdemli, mert agyhalott szegény. Azért egy átlag tizenévest ne nézzünk hülyének, az pontosan tudja, hogy - még ha ez is a valóság - a hatóság/bíróság előtt a tanulmányi lehetőségeire és hasonlókra kell hivatkozni ilyen esetekben... pl. arra, hogy itthon a 4 hónapos csecsemő mellett nem tud nyugodtan tanulni, az apjánál meg adottak a tanulási feltételek, tud nyelvet gyakorolni (nem árt, ha ehhez tudja igazolni, hogy itthon is tanult már angolt, legalább 6 hétig:)) meg ilyesmi...