Apámmal nem jövök ki jól, Más is van ezzel így?

Kicsi koromban nagyon apás voltam nem is volt semmi gond ,aztán ahogy elkezdtem kamaszodni úgy változott meg a viszonyunk.Tény hogy elég rossz tini voltam nehezen kezelhető lázadó típus.Mindig harcoltam a saját igazamért, ami a szívemen az a számon is volt ,úgy éreztem sokáig hogy elakarnak nyomni (elég buta kifejezés de így éreztem).A lényeg hogy megváltoztam nem csinálok semmi ostobaságot ,már több mind 1 éve van munkám, mégsem változott köztünk semmi.A veszekedések ugyanúgy maradtak annak ellenére hogy d.u. 4-től dolgozom ő pedig 5 kor ér haza tehát 7köznapokon nem is látom maximum szombaton fél órára és vasárnap délelőtt.Ha csak tehetem nem is beszélek vele mert folyton talál valamit amivel belémköt. Pl: nem fürödhetek rendesen mert rengeteg vizet használok el(pedig a félig engedem a kádat havonta 1x a többi napon zuhanyzom), ha véletlenül nem teszem el magam után amit elvettem úgy üvöltözik rám mintha a ház dőlt volna össze és még sok ilyen apró dolog.És én ilyenkor nem hallgatok próbálom neki elmagyarázni hogy azt el lehet tenni nem kell ennyire kiakadni és ilyenkor néha tettlegességig fajul a helyzet mert mit képzelek én magamról hogy megmondjam mi a helyes vagy mi nem. 21/L