Egyre romlik a kapcsolatom az apámmal. Mit tegyek? (bővebben lent)

Sziasztok. Ma van 2 éve hogy édesanyám elhunyt,akkor voltam 12 éves.Én mindig is inkább anyás voltam,hisz lány vagyok,kivel beszélje meg a gondjait egy lány ha nem az anyjával,bármilyen problémám volt,ő megértett,támogatott.De szerintem ezt nem is kell tovább ragoznom.Apukámról annyit kell tudni,hogy világéletében dohányzott,alkoholizált és nőzött.Édesanyám még a házasságuk elején el akart válni(ezt is csak onnan tudom hogy kutattam a papírok között és a kezembe akadt egy bíróságra szánt levél,ami sose lett elküldve). De aztán teherbe esett,és szerelmes volt,ennek ellenére apámba,nem vált el.Apám mindig is egy lusta dög volt,hazaesett munkából,elvárta hogy lé tegyék a meleg ételt,majd behúzott a szobájába,megnézte a meccset és ledöglött.Amíg anyukám főzött,mosott,vasalt,takarított,dolgozott és nevelte a gyerekeket.Nem volt rossz a kapcsolatom apámmal,de sokszor cserben hagyott,megígért hogy elmegyünk vidámparkba,nyaralni(azóta se voltam vidámparkban),de mindig volt valami kifogása.És úgy próbált kiengesztelni hogy vett nekem valami drága ajándékot vagy édességeket,azt hitte ezzel el van felejtve.De nem volt.Egyszer berúgva az éjszaka közepén,én anyukámmal aludtam,ő berontott,természetesen előtte,szétverte a széfet és elvitte az összes pénzünket és beledobálta a játékgépbe.Majd betörte az ajtónkat és anyukámnak mindenféle borzalmat vágott,hogy szar anya,szar feleség egy nagy nulla.Ezután kb.fél évig,levegőnek néztem az apámat.Majd egyik nap,sírva kezdett el nekem mesélni,hogy neki ez mennyire rosszul esik,neki nagyon fontos vagyok stb.Jó,"megbocsátottam".Anyukám halála után jött még csak a fekete leves.Apám maga alatt volt,de muszály volt tovább vinni a háztartást,szerencsémre apám tud valamennyire főzni.Ő is takarított ezek után,persze én is segítettem amit tudtam.De teljesen sokk alatt voltam,egy 12 éves visszahúzódó lánynak,ez nagyon nagy megrázkódtatás volt.És aztán kamaszodtam.Veszekedtünk,amiért romlott a tanulmányi eredményem,sokat veszekedtünk.Amikor összevesztünk valamin,akkor megfenyegetett hogy fölköti magát és megnézhetem magam,egyedül maradok.Ami nagyon fájt,mert igaza volt,akkor egyedül kisebbik bátyám marad nekem és a barátnője.Nagyobbik bátyám,elköltözött a barátnőjével és a kislányával.Majd bevonult a szobájába és nem szólt hozzám napokig,ami borzalmasan esett.De nem fogja fel,hogy kamaszodom,sok a hangulatingadozásom,sok baj van velem. Ilyen ha nevelsz,egy gyereket!

Másrészt nagyon gyorsan felkapja a vizet,pl.nincs itthon kenyér vagy nincs a kutyáknak friss víz adva.

Azt is sokszor a fejemhez vágta,hogy ugyanolyan vagyok mint anya,ugyanolyan ügyetlen,esetlen,hülye,hogy megmaradjak a szép szavaknál.Az ő pici fiára bezzeg büszke,mert ő tud élni! Konkrétan drogozott,mostmár nem amióta barátnője van,rendőrségi ügye volt,házkutatás volt,pénzt lopott tőlünk,felfüggesztettje van.De rá a büszke,mert ő magabiztos,talpraesett,tud élni.

BOCS,HOGY ÉN NEM LETTEM ILYEN SZAR,GERINCTELEN EMBER,AKI MINDENKIT ÁTVER!!

Szóval,nem tudom hogy javíthatnék a kapcsolatunkon,bár ezt így leérve,nem is nagyon látom értelmét.Azt tervezem hogy érettségi,nyelvvizsga,jogsi,tanfolyam.Addig próbálok dolgozni is suli mellett,addig gyűjtök pénzt és kihúzok külföldre pár barátommal.Minek maradjak itt,alig van valakim,akire igazán számíthatnék,csak magamra számíthatok meg esetleg mamámra.Ő sem valami szent.De ha tud,akkor mindig segített és számíthattam rá.Kb.ennyi.

Talán,már nincs is értelme ennek a kérdésnek,de ha már leírtam elküldöm és ha van valaki elolvassa a kis történetem,attól szívesen várok tanácsot! :)