Hogy viselkedjek apámmal? (bővebben lent)
13 éves vagyok (lány) . A szüleim elváltak amikor nagyon pici voltam, állítólag elég csúnya balhé volt. Anyukámmal élek, a kereszt szüleim és a nagymamám nem messze laknak tőlünk, szóval ha valakire szükségem van, könnyen találok bárkit a családból.
Szóval a lényeg.. Apámmal idén nyáron találkoztunk úgymond 'először' , kb 5-6 év után.
Amikor kicsi voltam, akkor vitt el magukhoz utoljára. Nem rég beültünk valahova, ahol nekiálltunk beszélgetni. Először kioktatott az továbbtanulásommal kapcsolatban, aztán szépen lassan anyura terelődött a szó. Nagyon bunkó módon mocskolni kezdte, én pedig konkrétan lefagytam. Alig tudtam megszólalni. Csak hallgattam ahogy a háta mögött oltja. Furcsán éreztem magam, hogy nem is arra kíváncsi, hogy velem mi van, hanem anyuval volt elfoglalva. Rólam szinte semmit nem kérdezett. vagy amit kérdezett is csak bevezető volt..
Az egészben az a 'vicces', hogy anya egy rossz szót sem mondott róla soha, mindig normálisan beszélt róla, ha véletlenül szóba került.
Nekem ez az egész nagyon rosszul esett, azt éreztem, hogy elárultam anyát már azzal is, hogy meghallgattam. Kitalálta apám, hogy anya tehet arról, hogy mi nem találkoztunk, és hogy ez idővel az én káromra is mehet. Ez is hülyeség volt...
Névnapom utáni nap felhívott telefonon, hogy mennek Balatonra a barátnőjével, és hogy menjek velük. Nem sok kedvem volt, de elcsesztem mindent azzal, hogy azt mondtam neki, hogy: Megkérdezem anyát hogy mehetek-e. Így már biztos volt hogy megyek, de későn gondoltam át. Nem akartam hogy anyu legyen a hibás megint. De ő tök boldogan mondta hogy menjek.
Balatonon is próbálta oltogatni anyut a háta mögött, kérdezett róla egy csomó dolgot, de nem akartam neki kiadni, szóval nem nagyon mondtam semmit.
Feszengtem szinte egész idő alatt. Nem igazán éreztem jól magam. A barátnőjével jobban éreztem magam, mint vele.
Mit csináljak? Hogy álljak hozzá? Nem akarom többet hallani azt, hogy anya rossz. Mert tudom hogy nem az. De ezt nem mondhatom neki, mert ráfogja hogy én csak egy verziót hallottam; anyámét. Elvette a kedvem az egésztől már első alkalommal...
Szerintem mondd el apukádnak, hogy nem vagy kíváncsi erre a cirkuszra, inkább beszéljetek másról, tereld a szót.
Apukádból ezt az is kiválthatja, hogy szeretné, ha te látnál az ő "szemszögéből".Találkoztál már olyannal, hogy valaki elmond lényegtelen, oda nem illő dolgokat, csak hogy valaki meghallgassa?Apukáddal is ez van!Kicsit segítettél neki kiönteni a lelkét azzal, hogy
meghallgattad-bár, ahogy észreveszem, meg is bántad.Alaptalan a
bűntudatod, de helyesen tetted, hogy nem adtál ki bizalmas dolgokat
anyukádról.
Amúgy meg eddig miért nem látogatott/adott jelet magáról? Én a
helyében kérdőre vonnám!
Persze tedd mindezt finoman, szerettel, de ha csalódott vagy, és emiatt azt el kell neki mondanod.Hidd el, egy apa-lánya beszélgetés csodákat tehet! :)
Bárhogy is alakuljon, kivánok neked sok szerencsét :D
Azt hogy nem keresett, azt is anyára fogta. Állítólag egy ideig keresett, azt mondta.. Pedig nem igazán törte magát. Egy évben egyszer, egy 10 perces telefonbeszélgetés nem pótol semmit. Ennyi éven keresztül semmi más nem történt. Nagy ritkán felhívott.
Köszönöm szépen(:
Értem...anyukád ehhez mit szólt?
Mellesleg lehet, hogy apukád nagyon kiakadt, ezért lett vége.
Anyukád egy szót se szól?
:)
Mikor hazajöttem, akkor nem tudtam a szemébe nézni, de 2 nappal később bukott ki belőlem. Ő írt apámnak, hogy köszöni hogy elvitt, mert jól éreztem magam. De aztán csak utána tudta meg hogy mi is volt.
Anyának végül is elmondtam mindent, el is magyarázta hogy mi hogyan volt amikor elköltöztünk onnan, de azt mondta, hogy csináljam azt, amit jónak látok.
Csak az a baj, hogy én sem igazán tudom mit látok jónak.
1. Igazán érett vagy korodhoz képest, ez nagyon jó. :)
2. Anyukád nagyon aranyos és normális lehet, szerencsés vagy, de komolyan! :)
3. Sajnos apud tényleg elég furán viselkedik.... a helyedben én is elmondtam volna anyudnak a dolgot.
Nekem is elváltak a szüleim, és akkor nem értettem az egészet de most meg már... inkább apumat értem meg, hogy ha anya tényleg ennyire kikészítette, hát nem csodálom, hogy anno elkezdett inni. Én apum nagyon rossz körülmények között él, és baromi ritkán látom, pedig nagyon szeretem. Most már anyumat is ritkán látom, mert 250km-re lakok mind a kettőjüktől.
No de ezzel azt akarom mondani, hogy én mind a két oldalról hallgatom néha, hogy "anyád így-úgy anno is..." meg hogy "apád így-úgy anno is".
Bár ahogy olvastam, én egyiktől se hallom ennyire keményen a dolgokat mint te. Én a helyedben a sarkadra állnék, és a következő ilyen alkalommal közölném apuddal, hogy nem ezért akartál vele találkozni! Nem ezt akarok hallgatni tőle! Rá vagy kíváncsi, hogy hogy van, mi újság vele.
Ha erre is kiakadna, akkor sajnos kibukott, hogy milyen is. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!