Az utóbbi időben az őrületbe kerget az anyám. (? )
Sokáig volt itthon háztartásbeliként, pár hónapja talált munkát, azóta van ez. Totál "bekattant". Elhiszem, hogy ez nagy változás, nyilván fáradtabb, leterheli a rendszeres munka, de mi, a tesóimmal sokat segítünk, mosogatunk, felmosunk, megetetjük az állatokat, teregetünk, szóval a legtöbb házimunkát elvégezzük. Mégis mindenbe beleköt.
A héten nagytakarítást tartottunk, kipakoltuk a konyhaszekrényeket, és kicsit átalakítottam az elrendezést benne. Így nincs a hegyén-hátán minden, átláthatóbb. Kitakarítottam a polcokat, elmostam a régen használt edényeket, amik porosak voltak. Amikor hazaért, csak tüzet nem okádott, minden baja volt, bepöccent, hogy hogy képzelem, azonnal pakoljam vissza "az ő konyhaszekrényét", de azt konkrétan lesz@rta, hogy egyébként meg a fél délelőttöm eltelt azzal, hogy rendet rakjak. Ez pár napja történt, de kiakadtam rajta.
Tegnap nem velem, de a barátommal óbégatott, hogy mi mind bent döglünk, ő meg meggebed a sok munkától. Nem így van, de mindegy.
Ma volt a jégjegy csúcsa, egyszer csak fogja magát, beront a szobámba, és elkezd óbégatni, hogy tele a mosogató (nem volt tele), nem tud semmit csinálni, mindenki rohadjon meg ott, ahol van, mindent neki kell megcsinálnia. Mint egy nemnormális.
Pedig rohadtul nem vagyok/vagyunk lusták, sokat segítünk, nincs oda panaszra. Nincs magas iskolai végzettsége, de ahhoz képest eddig mindig itelligensen viselkedett, úgy gondoltam, hiába élünk szerényen, de egy normális családunk van. Az utóbbi időben meg mintha a minősége családi viszályos rtl-es meg tv2-s sorozatok szereplői lennénk...
Bocsi a regényért, de ezt ki kellett adnom magamból.
Az édes jó anyukád vagy klimaxol, vagy erősen a mártír szerepben kezd tetszelegni.
Megsúgom mit tehettek vele: semmit.
Nem fog leállni, vagy ha mégis megvéditek magatokat, akkor jön az, hogy: te csak ne beszélj vissza, kidolgozom a belem, az én házamban laksz, nem is csináltok semmit.
Lehet válogatni tetszés szerint a verziókból.
Normális hangnemmel se próbálkozzatok megbeszélni, mert a nyakamat rá, hogy nem lehet vele leülni, vagy még ti jöttök ki szarul, hogy egyáltalán miről is beszéltek? Ő nem viselkedik így!
Jaj, de ismerem ezt a típust... :D
Egyet kell megtanulnod, mégpedig a konfliktus kezelés legkeményebb leckéjét: füleden be, a másikon ki.
És javaslok egy boxzsákot, ha nem akarsz gyomorgörcsöket, a folyamatos veszekedésektől.
Kicsit mindig is a mártír szerepében "tündökölt", de most kezd ez a helyzet egyre inkább tarthatatlanná válni. Hülyét kapok tőle.
Tesóm megpróbált vele ma beszélni, természetesen semmi haszna pont úgy, ahogy írtad. Régebben lehetett vele dumcsizni, most már nem: ha próbálok neki valamit mesélni, nem is figyel oda, csak jön a panaszáradat.
Nem valami jó, hogy ilyen, mert az anyám, szeretem, de ahogy viselkedik, az nagyon primitív. Nem illik ilyet mondani, nem is szívesen mondom/írom de jobb kifejezést tényleg nem találok rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!