Anyám az örületbe visz! Mit csináljak vele?

Mostanában már majdnem minden délután üvöltözésig azon veszekszik velem, hogy nem mondom meg neki, hogy van barátom, mármint 'pasim', meghogy mit hazudozok neki és hiába mondom, hogy nem hazudok, egyáltalán nem hisz nekem, mert szerinte az rettentő furcsa, hogy egy ilyen gyönyörű, szép, egészséges fiatal lánynak, mint én nincs barátja. Persze szerintem ez nem így van, Én tudom magamról, hogy csak azért van ez, mert zárkózottabb vagyok és nem nyitok a fiúk felé úgy (persze vannak haverjaim, meg néhányan próbálkoznak is, de nem különösebben érdekel...) csak az zavar, hogy nem hisz nekem, hogy addig veszekszik, hogy a végén már üvölt velem és ezt nagyon rossz minden nap végighallgatni. Azt mondta, hogy őt nem zavarja ha van barátom, sőt örül neki, csak mondjam el és mutassam be, hogy ki az, mert tudni szeretné, hogy hogyha nem vagyok otthon akkor kinél lehetek. Én megértem, hogy félt, de túlzásba viszi... Tehát, mit csináljak, hogy elhigyje, hogy nincs barátom és ez a vita megszűnjön? Bocsi, hogy hosszú lett...