Ki nem állhatom az anyámat! Én vagyok a hibás? Vagy más szülő is ilyen?

Nem tudom,hogy miben nyilvánul meg azt irányítgatása,de ha tényleg mindig ugráltat meg parancsolgat,akkor az nem reális.Viszont vedd figyelembe,hogy közben eltart téged,és nem csak,hogy eltart,de ruháztat is,meg gondolom minden lehetséges dolgot biztosít neked.Amúgy anyud felnőtt,úgyhogy konkrétan úgy viselkedik,ahogy akar,de csak a kötelezettségei teljesítése után.Tehát ha már főzött rád,meg vett aznap neked mondjuk egy ruhát,akkor nem szólhatsz,hogy megmondja,hogy ideoda nem mész el,vagy azt a házimunkát már pedig megcsinálod.Mert ha ő teljesíti az anyai és háziasszony kötelezségeit,akkor utána jogosan vár el bizonyos dolgokat.

17/L

Nehéz erre válaszolni, azért nem is igen teszik. Ugyanis ez mindig szubjektív, itt éppen a Te szemszögedből beállítva. 15 éves vagy, nagyon kevés élettapasztalattal, amit nem negatívumként, hanem tényként írok.

Mind édesanyádnak, mind Neked toleránsabbaknak kellene lenni egymás irányába, vagyis többet beszélgetni és azt higgadtabban tenni. Ezt ti egymástól várjátok, nem egymás felé gyakoroljátok, ezért sok a vita, veszekedés.

Te kezded felfedezni a világot, teljesen máshogy látni, édesanyádnak ezt nehéz elfogadni, mert talán még a kicsi lányának tart. Szerintem csak a minél több és higgadt beszélgetés az, ami tompíthatja ezt az átmenetet.

Nekem úgy tűnik, hogy te sem vagy egyszerű kamasz, és ezt ne vedd bántásnak. Ez normális a te korodban. Próbálj több dologban a saját lábadra állni.

Például a vásárolgatáshoz a legjobb, ha diákmunkával keresed meg a pénzt. Nekem sem engedték meg a szüleim, hogy az ő pénzükből vegyek magamnak bármit, ami nem volt tényleg nagyon szükséges (a saját pénzemmel - zsebpénz, vagy amiért megdolgoztam - azt csináltam, amit akartam). Lehet, hogy te úgy látod, hogy van pénzük rá, és közben mégsincs. Vagy lehet, hogy úgy érzi, hogy nemigen adsz "cserébe" semmit. Nem bántani akarlak, hanem csak találgatok!

A visszaszólásokat meg meg kéne próbálnod megfékezni, ezeket nagyon kevés szülő tolerálja. Ha nem sikerül, akkor is normális hangnemben tedd (én úgy gondolom, hogy... nekem az a véleményem, hogy... nekem rosszulesett, hogy...), és soha ne mondj nekik csúnyákat.

El fog múlni ez az időszak. Valószínűleg mindkettőtöknek nehéz, neked azért, mert a normális önállósodási törekvéseid zajlanak, nekik meg azért, mert meg kell válniuk az engedelmes kicsi lányuktól egy önálló és időnként velük egyet nem értő és az ő szempontjukból őrültségeket csináló felnőtt kedvéért. Türelem!

27/N

Előttem hozzászóló:

Mit adhat egy 15 éves lány "cserébe"? Már elnézést, de szerintem ez marhaság, az én iskolámban vannak anyagi problémákkal terhelt emberek, akiknek még néha lehet, hogy a számlákat is nehezen tudják kifizetni, de ha a gyerekének lyukas lesz a cipője, mit mond neki, hogy fizesse ki ő, vagy adjon neki cserébe valamit?

Egy 15 éves lánynak a tanulással kéne foglalkoznia, nem azzal, hogy most mit adjon cserébe! Szerintem nyáron kellett volna akkor elmennie diákmunkára, 8.-n felvételi, és (ha olyan iskolába jár mint én) középiskolára felkészítő vizsgák, amik nagy mértékben demonstrálja az év végi jegyét.

Egyébként, csak haragszol rá, nem utálod. És mindketten lehet, hogy hibásak vagytok, egyébként azt megértem, hogy apukádhoz megy ezekkel, hiszen ő is ugyanolyan felelősséget vállal érted, az más, hogy az ő szemszögéből állítja be a dolgokat. Itt az a gond, hogy nem tudod azt csinálni amit én, illetve tudnád, de én ezt a nővéremmel csináltam, hogy felvettem egyszer amiket mondott nekem, és tudom csúnya dolog, de már nem hagyhattam, és megmutattam a szüleimnek.

Egyébként minden szülőben van olyan tulajdonság, amit MI utálunk bennük, és ez visszafele is igaz. Én pl: az én anyukámban azt utálom, hogy nem tud higgadtan megvitatni valamit, és ha nagyon felhúzza magát, nagy ritkán pofon vág valakit. Egyszer próbált engem, csak én megfogtam a csuklójánál, így nem tudott megütni... Utána hagytam, hogy mélyen magába zuhanjon, makacs ember vagyok, így 3 napot nem beszéltem vele, és megvártam míg bocsánatot kért.