Kismama vagyok, elköltöztem a férjemtől, még a válást nemmondták ki, ha megszületnek a babák apaságit csinálhatunk hogy a mostani párim nevét kapják?

#21, az ilyen típisú kérdés nálunk ritkán szól arról, hogy valakinek volt mondjuk a házassága alatt egy párhuzamos kapcsolata, majd teherbe esik és lovat vált - amihez tényleg gyomor kell - és sokkal-sokkal gyakrabban arról, hogy a honi bürokrácia milyen.

Normálisabb világban ezt mondjuk úgy kellene elnintézni, hogy a bíróság - hasonlóan a kezdethez, a házasságkötéshez - mondjuk szintén a szándék közös bejelentése és 30 nap kötelezőp gondolkodási idő után simán, nem peres eljárásban elválasztja a feleket egy végzéssel, azt kész. És a vagyonjogi, meg gyermekelhelyezési, meg tartásdíj meg mindenféle kérdéseket utána perelget mindenki hónapokig, évekig, évtizedekig, vagy amit akar... teljesen érthetetlen ezeknek a dolgoknak az összekapcsolása, amikor abban érthet egyet tökéletesen a két fél, hogy a házasságuk rendbehozhatatlan módon megromlott, tehát külön szeretnék folytatni az életüket, a köztük lévő egyéb vitákat meg szépen lerendezik már elváltként, vagy akár egy új kapcsolatban/házasságban élve.

22-es! Köszönöm, hogy szépen, türelmesen írtál nekem, annak ellenére, hogy a kérdés szempontjából haszontalannak számító dolgokat írtam. Igen, így már én is úgy érzem, hogy helytelen a bürokráciának az ebet a karóhoz kötni. Bár a szomorúságomat nem a gyomor kérdése okozta, hanem az, hogy vajon miért jut el annyi kapcsolat a végleges rosszhoz, és bár lenne valami biztos módszer ennek megelőzésére. :(

Köszönöm a türelmed ez nagy erény!

25N

#24, á, még az ántik időkben nekem is volt szerencsém teljes hatályú apasági elismerést tenni... Budapest, gyerek megszületett az A kerületi kórházban, laktunk mindannyian egy B kerületi házban. Na, meglogisztikáztuk, lekavernyáltunk a pár hetes gyerekkel hármasban a helyi Önkormáyzahoz (illetve akkor még Tanácshoz, a bürokrácia pont ugyanolyan) nyilatkoztunk, átolvastuk, kitöltöttük, aláírtuk, ahogy köll. Mondja a nő a gyámügyön, hogy egyszerűbb, ha beviszem magam az A kerülethez, mert akkor egyből elintézik. Tökjó. Elmegyek az A kerületi anyakönyvi hivatalba, ahol a nő nekem esik, hogy hogyan képzelem, hogy személyesen hoztam, egyáltalán hogyan képzelik a B kerületben, hogy odaadták nekem és nem postán küldték, mert így én út közben akár meg is hamisíthattam. Kérdeztem, normálisnak tetszik-e lenni, MIT hamisítottam volna???, Erre hápogott kicsinyég, majd közölte, hogy de ő ezzel akkor sem tud foglalkozni, mert nincs rajta a Nagy Szent Iktatószám, küldjem be postán... mondom, jó, OK, hol az iktató? Na, először nem volt hajlandó megmondani, csak miután közöltem, hogy akkor megkérdem a portástól, akkor kinyögte, hogy az alagsorban. Jó, lementem odaadtam, beírták az iktatókönyvbe, ráírták a számot, lepecsételték, vittem vissza elégedetten, hogy na most már van Nagy Szent Iktatószám rajta, írhatja az anyakönyvi kivonatot. Na erre végre belenéz a büdös banya, majd sátáni gúnykacajjal közli, hogy ez nem szabályos, mert nincs rajta az ÉN személyi igazolványom száma. Mondom neki, no problem, itt a személyi igazolványom, írja rá. Erre közli, hogy az nem úgy van ám, ő a másik kerület által kiállított okiratba nem javíthat bele, vigyem vissza, írják rá ők, és hozzam vissza. Na, ekkor már türelmemet vesztve közöltem vele némileg ordítva, hogy márpedig én idiótákkal nem tárgyalok tovább, árulja már el, hogy a főnöke. Mondja, hogy haha, ilyen ügyben csak a Fővárosnál. Jó, átmegyek a Fővárosi Tanácshoz (akkor még) ahol előadom a sirámom, ott egy értelmes ember volt, aki meghallgatva és átérezve a kálváriámat, rögvest adott egy pecsétes papírt, hogy az A kerületi anyakönyvi hivatal pótolhatja az én személyi igazolványom alapján az én személyi igazolványom számát az okiraton, sőt, biztos, ami biztos, még telefonon is leosztotta banyát, hogy fejezze abba az okoskodást. Na, ezek után visszamenve már csak azt közölte a banya, hogy majd 30 nap múlva kiküldi postán az anyakönyvi kivonatot, amire válaszul én meg azt közöltem (ordítva) hogy kidobom a harmadik emeleti irodája ablakán az összes stemplijével egyetemben, és utána hajítom a vas iratszekrényt is, hogy biztos hogy elpatkoljon, ha a következő ügyfélfogadási napra (ez szerda volt, az péntek) nem lesz kész. Na, így esett, hogy pénteken visszamenve a banya amikor meglátott bemenekült a belső gugyecába, és onnan sipákolta kifele, hogy ott az asztalon a papírom, csak vigyem már... és a lányom a nevemre került:)))

Teljes hatályú apai elismerés - Magyarország, én (nem) így szeretlek...