Fiús anyukák! 17/F vagyok, hogyan beszélhetnék erről a szüleimmel úgy, hogy komolyan vegyenek, de a lehető legkevesebb fájdalmat okozzam nekik?
17 éves fiú vagyok. Nincs testvérem. Viszonylag jó tanuló, jó sportoló, suliban népszerű, teljesen átlagos, otthon nem kötekedő típus vagyok.
Volt már barátnőm, nem is egy. De nagyjából fél éve rájöttem, hogy tetszik egy fiú és vonzódom hozzá (hosszú és keserves időszak volt, mire ezt felfogtam és elfogadtam). Az említett fiú biszexuális, egy évvel idősebb és jóval tapasztaltabb ebben a témában. Neki is tetszettem, de nem mert lépni, mert attól félt hogy elijeszt. Úgyhogy én léptem felé. Azóta egy pár vagyunk, le is feküdtünk. Sokkal intenzívebben élem meg a dolgot mint korábban lányokkal és napról napra jobban szeretem őt. De nem tudom egyelőre, hogy biszex vagy meleg vagyok-e.
Eddig teljesen titokban tartottuk a dolgot a szüleim előtt, de pár napja rászántam magam, hogy beszélek velük erről. Nem említettem hogy van már barátom, mert nem akartam hogy egyszerre túl sok legyen nekik. Csak azt mondtam, hogy valószínűleg vonzódom a fiúkhoz. Nem vettek komolyan. Apám kiröhögött és azt mondta, hogy kinövöm a mocskos fantáziálgatást. Amúgy ő eléggé homofób. Anyám pedig azt hitte, hogy csak azért mondok ilyeneket, mert ez "menő".
Hogyan tudnám velük megértetni, hogy teljesen komolyan gondolom a dolgot? Hazaállítsak a fiúmmal, hogy "helló, ő itt a pasim"? Vagy inkább beszéljek velük még egyszer négyszemközt? Nem szeretnék fájdalmat okozni nekik és tudom, hogy csalódni fognak bennem, ugyanakkor szeretném ha tudnák, hogy van valakim, akivel boldog vagyok. Remélni sem merem, hogy megértenek és elfogadnak... de megérdemlik, hogy őszinte legyek hozzájuk.
Ti/Önök hogyan fogadnák a hírt? Esetleg személyes tapasztalatok vannak hasonló témában?
Köszönöm az értelmes válaszokat.
válasza:Igaz nem vagyok szülő, de szerintem legyél őszinte és hanyagold a címkézgetést. Hisz te sem tudod melyik illik rád, állj eléjük a tényekkel, hogy van ez a srác és szereted, komolyan gondolod és ez van.
Esetleg beszélhetnél velük külön külön, kezdve azzal a szülővel amelyikkel jobb a kapcsolatod vagy "könnyebben kezelhető".
válasza:Arra azért számíts, hogy első reakciójukban lesz minden, tagadás, harag, gyűlölet, akár sírás is, szóval nagyon kemény menet lesz. Gondolkodási idő kell nekik, hogy megemésszék az új infót.
Mindezt ne hétköznap, hanem hét végén mondd el nekik, amikor is nem baj, ha egész éjjel erről megy majd a beszélgetés.
Viszont biztosíts magadnak "menekülési útvonalat" - tudom, hülyén hangzik, de igen, legyen egy hely, ahova el tudsz menni éjjelre, ha annyira elszabadulnak az indulatok. Leginkább az apuka reakciójától tartanék, az anyákban a féltés erősödik fel a tagadás után.
Ha az én fiam mondaná, a kétségbeesés lenne az első, aztán a domináns apát vádolnám, és mindenkiben a hibát keresném, miközben egyre jobban eluralkodna rajtam az aggódás. Legalábbis, most így belegondolva, szerintem így lenne. De ez közel sem biztos.
Apaként nem tudom, a volt férjemet ismerve, biztos, hogy kemény menet lenne, mert ő annyira "macsó", annyira domináns.
13/13.: Köszönöm, sokat segítettél! "Menekülési útvonal"? Ez nem rossz ötlet... bár talán nem fognak kitagadni vagy ilyesmi.
Nem tudom mennyire működne az, hogy ők ketten egy éjszakát beszélgetnek erről, mivel szinte soha nem kommunikálnak egymással. Vagy ha igen, akkor üvöltve.
Kedves Kérdező!
Szerintem beszélj a szüleiddel mindenképpen. Megérdemlik, hogy őszinte legyél velük. Gondolj bele, ha idősebb leszel, és úgy döntesz azonos nemű párt szeretnél életed végéig, meg is találod ezt a valakit, és akkor kell lefutni ezeket a köröket a szülőkkel. Nagyon sok megpróbáltatástól kíméled meg magad, a szüleid és a párodat. Időt kell hagyni a szüleidnek, hogy feldolgozzák a dolgot, és elfogadják.
Szerintem beszélj előbb anyukáddal négyszemközt. Az írásod alapján ő az, aki megértőbb lehet ebben a témában. Utána próbáld meg apukádnak is elmondani.
Ha elmondod neki, amit ide leírtál nekünk, és őszintén beszélsz vele, van rá esély, hogy idővel megértik :) kezeld méltósággal a dolgot. Biztosítsd őket, hogy nem ilyen affektáló, szivárványos tangában melegfelvonuláson ugráló b***i vagy/leszel, hanem kulturált módon szeretnéd élni az életed, csak éppen egy azonos nemű társaságában.
Sok kitartást kívánok neked hozzá :)
Majd írd meg mi lett végül! :D
válasza:Azon a véleményen vagyok, hogy ha már így elhatároztad magad, akkor mielőbb tisztázd a dolgot a szüleiddel is. Nem várhatod el tőlük, hogy örömükben a nyakadba ugorjanak, de ha türelmes és higgadt maradsz velük szemben, egy idő után be fogják látni, hogy neked ez így jó.
Ha nem vesznek továbbra sem komolyan, szerintem nyugodtan vidd haza a párodat. Hidd el, amint meglátják a hús-vér bizonyítékot, egyből leesik majd nekik, hogy nem ugratod őket. De legyetek tisztelettudóak!
válasza: válasza:Én amondó vagyok továbbra is, hogy ilyen üvöltöző szülőknek bizony nem mondanám el. Legalábbis nem most. Az ilyenektől minden kitelik.
Majd akkor, ha már teljesen külön élsz tőlük.
Ha beállítasz a pasiddal, akkor apád több mint valószínű, hogy el is temeti a pasid, ha annyira homofób o.o
Anyudnál próbálkozz.
Szerintem apád véleménye is megváltozhat.. csak tudnod kell mit utál bennük.. és bizonyítani az ellentét.
Sziasztok.
Hát kértétek, hogy írjam meg hogy mi volt. Úgyhogy íme:
Péntek este megint felhoztam a témát, ezúttal hármasban. Aztán átjött a barátom és bemutatkozott. Apu fegyelmezte magát, anyu meg csöndesen pityergett. Minden nagyon formálisan történt. Miután elment, apu kiakadt és felpofozott, anyu meg elkezdett hisztizni. Egész este ordibáltak egymással, hozzám meg egy szót sem szóltak. De végre felfogták, hogy komolyan gondolom. Másnap reggel apám megint rajtam vezette le az indulatait, úgyhogy anyu elvitt kocsival a balesetire. Attól kezdve apu nem mer velem üvöltözni, csak morog. Anyu meg folyamatosan sír...
Tegnap este jóval éjfél után anyu feljött a szobámba beszélgetni és azzal vádolt meg, hogy felelőtlen vagyok, amiért olyannak vallom magam, amiről igazából semmit sem tudok. Meg hogy "mihez fogsz kezdeni, ha az a fiú tovább akar majd lépni?" úgyhogy finoman rávezettem, hogy már túl vagyunk egy-két dolgon és egyáltalán nem bánom. Akkor úgy tűnt, hogy megilletődött, megint sírt egy kicsit de attól kezdve elhallgatott. Apa még mindig őrjöng, de anyu most már úgy tűnik, rám hagyja a dolgot. És nem lettem kitagadva sem. Egyelőre. Arról ugyan hallani sem akarnak, hogy találkozhassak Vele, de a türelem rózsát terem... és egyébként meg furcsán jó érzés és egyben óriási megkönnyebbülés, hogy túl vagyok rajta :)
Köszönöm szépen az összes válaszolónak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!