Valami ötlet arra, hogy hogyan értessem meg anyuval, hogy kicsit félreérti a helyzetet?
Ez ilyen "first world problems"-féle helyzet lesz, de engem egyre jobban bosszant, szóval ideje lenne már valami megoldást találni rá. Legalábbis jó lenne.
Valahogy úgy indult, hogy elkezdődött a gimnázium, és nekem lett egy viszonylag jó fiú barátom (én lány vagyok, bár a tényből, hogy kiemeltem, hogy fiú, ez sejthető volt), még csak nem is az a sülve-főve együtt vagyunk típusú barátság, tehát abszolút barátság a dolog. Körülbelül egy hete egy iskolai szervezésű útra mentünk mindketten, szóval amikor indultunk ott voltak a szülők, meg mindenki is, és ugye szóba elegyedtünk, megismerkedett a szüleimmel,és viszont, mivel elég sokat beszél a családjáról, örültem ennek, meg annak is, hogy úgy tűnt elég jól szót értenek egymással a felnőttek is. Anyukám már úgyis régebb óta kíváncsi volt rá.
Nem mondhatnám, hogy anyu régebben másképp gondolkodott volna róla, neki megvan a fix elképzelése, hogy egy fiú-lány barátság nem működik, és már régebben is hangoztatta, hogy ez a fiú szinte egészen biztosan odáig van értem. De amióta megismerkedett vele, szinte le se bír szállni a témáról.
Ilyeneket mond, hogy meghatotta, hogy a lányát így látja egy fiúval, meg, hogy milyen rendes srác, és hogy törődik velem, és szerinte helyes is, és abszolút illik hozzám, és különben is annyira "cukik" vagyunk/voltunk. Ráadásul a rokonoknak is úgy mesélgeti, hogy nekem "pasim" van, ami kicsit kellemetlen, mert csak barátok vagyunk, ő meg jó, hogy nem tervezte el az esküvőnket!
Ezt anyu is tudja, többször el is mondtam neki, erre két dolgot szokott reagálni, az egyik, hogy "Mi még nem tudhatjuk, mi lesz belőle." (nem mondom, van egy halvány sejtelmem...), a másik pedig, hogy "Ezt kívülről jobban lehet látni.", és ilyenkor arra hivatkozik, amit korábban meséltem neki (és már bánom, hogy elmondtam), hogy eléggé összeboronáltak minket a suliban (körülbelül mint a nyolcéveseknél), de ő ezt nem úgy veszi, hogy esetleg semmi kedvem ezt hallgatni, amikor nyári szünet van, amit egész évben hallgatok, és amúgy se szívesen teszem, hanem úgy, hogy a társaink is azt látják, amit ő, és azért mondják.
Tudom, hogy elég dedós probléma, de a sok kicsi sokra megy-módjára én már igencsak besokalltam ettől.
Bezzeg amikor a legjobb barátnőm átjött, anyám még a nevét is elfelejtette. :(
És kicsit tartok attól is, hogy ha (a reméljük nem is olyan távoli) jövőben tényleg lesz valakim, akkor őt nem fogja kedvelni, mert nem azzal a sráccal jöttem össze, akit ő "kinézett nekem".
Tudom, hogy elég dedós probléma, de ha valaki végigolvasta, annak ezer hála. Jól jönne egy-két ötlet, hogy mivel próbálkozzak még, hogy esetleg leálljon, de továbbra is meg lehessen vele beszélni, mi történt velem a suliban (sok mindent elmondok neki, fontos, hogy jó legyen a kapcsolatunk, ezért ha valakiről egyszer csak nem beszélnék többet, főleg, mivel csak az az egy valaki érdekli, az feltűnő lenne).
Esetleg ha valakivel történt bármi hasonló (nem hinném, hogy én vagyok az egyetlen, akinek a szülei kiszemelnek valakit), az leírhatná, vele mi volt.
16/L
Már magamnak is kamuztam srácot, de anyukám kiszúrta, hogy csak kitalálom.
Amúgy jó, tudom, hogy ő anyu, és nem lehet neki ellentmondani, és mindig igaza van, és satöbbi, de akkor is, nem hinném, hogy nekem egy évig nem esett volna le, hogy tetszem valakinek, de anyu rögtön kiszúrja. Ez azért elég gáz lenne a részemről.
Mondjuk attól nem kell félteni, hogy ne javítanám ki, ha olyan kijelentéseket tesz, hogy nekem "pasim van". :D
Akkor próbálkozz azzal, hogy neked igenis tetszik a barátod, részedről nem lenne baj, ha járnátok, de a srác továbbra is csak a barátod akar maradni...
így hátha nem mondaná, hogy a srác odaáig van érted, ha visszautasított. Csak csináld kevésbé átlátszóan, mint az eddigi kamu barátot/barátnőt :)
Legyél pár napig nyomott hangulatban, kedvetlen, és meséld el neki, hogy ez bánt. Persze a srácot sem ártana ebbe beavatni előtte.
Ha viszont ez sem válik be, akkor pedig csak engedd el a füled mellett.
Anyukád nem akar rosszat, sőt! És ahogy látom, elég jó a kapcsolatotok. Idővel lecseng benne amúgy is szerintem (ha csak nem 11 év nála is, mint itt másik válaszolónál :) )
Utolsó, ez egész jó ötlet, nem tudom, képes lennék-e ennyire hazudni anyukámnak, de ha egyszer meglesz hozzá a lelki erőm, tuti ezt fogom csinálni. :D
De lehet, hogy már meg is békélt egy kicsit, tegnap tök véletlenül összefutottunk a sráccal, és anyukám nem is viselkedett olyan kellemetlenül utána. Igaz, hogy folyamatosan mosolygott rám, amitől kínosan éreztem magamat, mert hát tudtam, mire gondol, de abban reménykedem, most elkönyvelte magában, hogy "majd lesz valami ebből, csak a lányom még nem tudja", és rájött, hogy a legokosabb stratégia, ha nem bolygatja a dolgokat. Legalábbis remélem. :D
Magában meg gondoljon csak amit akar, viszont tudom, hogy ha egyszer lesz barátom (úgy értem "olyan" barátom), majd úgy kell bemutatni anyunak, mintha csak barátok lennénk, és anyu imádni fogja. :D
Hát az előttem szólok már kiskatulyázták az ötleteim nagy részét, ezért én már csak annyit szólok hozzá,hogy kitartás, 1 hét és itt a suli...
De nekem is volt egy hasonló szitúm, bár az nem tartott sokáig, pár hét... :D
Egyik évfolyamtársam (fiú) elhívott, (már ez várható volt, mert nagyon bénán, már több hete feltűnően bámult... :D) És mikor elhívott anyunak elmondtam, de csak így viccesen,h "ma elhívott az a srác" :D
Na ezt bántam meg, mert néhány hétig minden rokonunknak, a családban,hogy "Istenem,hogy repül az idő, képzeljétek már el is hívták randira, hogy felnőtt az én kicsi lányom, meg ehhez hasonlók"... :D" Tudtára adtam,h a srác nem érdekel, és azóta csak ritkán hozza fel... :D (Bár mostanában a fejébe vette,hogy ő látja, ahogy a srácok az utcán "megfordulnak utánam, mert egyik nap pont ott volt, mikor egy srác leszólított,h meegismerkedjen velem... :D
Na ennyi lett volna az én esetem, neked meg KITARTÁST, mindjárt itt a suli... :) 16/L
Igen, ez is ismerős, az én anyukám szerint is megbámulnak engem a csávók az utcán, nem is csoda, hogy a "kedvence" is úgy "belém szeretett". :D
Köszönöm a válaszodat, de tényleg, pont az ad reményt, hogy mindjárt kezdődik a suli. :)
Voltam így én is.
Ráadásul a fiú a házban lakott, ahol mi.
Mi ketten jókat röhögtünk az egészen.
Sőt, volt, mikor rá is játszottunk.
Közben neki is volt barátnője, nekem meg barátom. Együtt jártunk, egy társasággal mindenhova.
Aztán, mikor megláttak minket a szüleink, hogy mindketten "egymással" - ő is egy mással, meg én is egy mással- andalgunk, akkor ejtették a témát. :D
Nem lösz ebből sömmi, de kösz a tippet. :D
Szerintem diszkréten megpróbálom rávenni, hogy "nyisson" más csajok felé, kevésbé diszkréten visszamondom anyunak, és minimum azért fog leállni, mert azt hiszi, szerelmi bánatom van, vagy mifene. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!