Az anyám egy idegbeteg. Mit tegyek? 13/L

Kezdjük ott, hogy nem dolgozik, csak annyi dolga van hogy főzzőn, de már ezért mindennap ordibál velünk a testvéremmel, hogy neki kell mindig főznie, mikor más dolga nincs is. Meg még hogy a mosogépbe bepakolja a ruhát, de azt is kb csak hónaponta teszi, ezért van ugy, hogy kénytelenek vagyunk mi bepakolni, mert már nincs ruhánk.

Apukánk jól keres, ezért átalgos családi helyzetben vagyunk, apa mindig vidám és vicces ember.

Anya mindig azt mondja hogy: "annyi dolgom van." - persze ordibálva.

Közbe egész délután alszik vagy napozik.

Állandóan kutat a dolgaink közötta testvéremnél is, holott ő már 18 éves, minden füzetet megnéz, mindent átkutat. Ezt akkor csinálja mikor mi iskolában vagyunk, vagy kint az udvaron. Mindent más helyre tesz, igy néha alig találunk meg valami lapot. Kiakad ha 4-es jegyet hozunk haza, ordibál, hogy hogy ronthattad el igy.

Régebben a tesom beteg lett (fájt a torka, feje , láz) és annyira ideges lett anya, hogy annyit hiányzik már a tesom az iskolából(kb eddig hiányzott 1 hetet), hogy elkezdi, hivjuk ki a mentőket mert már ő ezt nem bírja, és lefeküdt a szőnyegre.

Volt olyan is, hogy nem mostuk fel a konyhát és elkezdi, ő gyógyszert fog beszedni.

Ma reggel összetörtem egy poharat, és olyanokat ordibált, hogy milyen szerencsétlen vagyok, nem lehet összetörni poharat.

Miközben ha ő tör össze egyet, akkor: "véletlen volt"

Van olyan, hogy velhoz nekünk uzsonnára ennivalót, és annyit hoz fel, hogy nem bírjuk megenni. Ha megmondjuk, hogy nem birtuk megeni, akkor eljezdi kiabálni, hogy miaz hogy nem? igy is vékonyak vagytok stb..

Van olyan hogy kidobjuk ilyenkor a kaját, de ha megnézi a kukát, rájön, és akkor mégjobban ordibál...

Én ezt már nem bírom... A tesom már megy el fősikolára, nem fogom egyedül bírni...

Nem vagyunk nagyon beszélő viszonyban, maximum csak akkor szoktunk jobban ha megyünk valahova.