Az anyám egy idegbeteg állat! Mit tegyek?

Nagyon sajnálom, hogy ezt kell átélned! Hány éves vagy?

Tisztelem a nagyszüleid, hogy ekkora áldozatot hoztak!

Annyit tudsz tenni, hogy vársz amíg nagykorú leszel, tanulsz, és elhagyod a múltad.

Hová vagy bejelentve?

Én 46 éves vagyok, átérzem a helyzeted. Sajnos rossz hírim vannak, nem... ez nem fog változni, csak rosszabb lesz a helyzet. Az én anyám, mióta az eszem tudom, egy üvöltözős, kekeckedős, mindenkinél mindent jobban tudó, nárcisztikus személyésiégjegyeket viselő ember. Ember...inkább egy állat. Az apám vele él immár lassan 50 éve, nem is értem miért tűri el azt a viselkedést tőle nap mint nap, pedig neki köszönhet mindent, a palotát ahol a segggét meresztgetheti, ugyanis abban a kiváltságos helyzetben van, hogy megtehette, hogy 50 éves kora óta ne dolgozzon, mert volt egy hülye aki eltartotta. Apámat se értettem soha, miért nem vált el anyámtól. Anyám világ életében utált engem. Az egyetlen emlékeim gyerekkoromból csak az üvöltés, az hogy állandóan üvöltött. Velem, az apámmal, a kib....tt büdös k..va anyád volt a legszebb kifejezése, a rusnya, prasnya és hasonló választékos szitkodózódások közepette. Rengeteg vert, és nem kicsit, nem kis pofonkákat, hanem bele a fejem az íróasztalba, vagy az ajtófélfába. Kitépte a hajam számtalanszor, hajamnál fogva végighúzott a 7 méteres, szőnyeges nappalin a földön, rúgot, ütött ahol ért. Egy agreasszív barom volt, és az a mai napig, mert hogy még él. Kiszívja vérem is. Az ember magánéletétől kezdve mindenbe bele szeretne ugatni, ha hagynánk. A férjem előtt egy ideig disztingvált, de hát az ember nem tudja magát meghazudtolni. Cseng a fülembe, mikor mondja nekem 14 éves voltam, hogy fujj, ugyanolyan rusnya vagy, mint a nagyanyád. Van egy öcsém, ő is kapott néha, de ő volt a kedvenc, őt nem igen bántotta. De az üvöltés, a lelki terror mindennapos volt. Gondolhatod, panelben laktunk, volt olyan lakó aki máig felemlegeti hogy az anyámtól évekig hallgatták a veszekedést. Sohasem volt egy támogató szülő, mindig csak egy lealázó, degradáló, lehúzó ember volt. Bármit csináltam vagy bármire törekedtem az életben, az minek, azzz egy marhaság, hagyjál már ilyen hülyeségekkel, a sikereimnek nem örült, csak a negativitás mindig. Mint lány az anyjára se számíthattam soha. Soha semmit sem lehetett vele megbeszélni. Semmit. Olyannyira elfajultak nálunk a dolgok, hogy a pofájába vágtam mindezt, és már jó ideje nem beszélünk és nincs kapcsolatunk. Ennek másképp sosem lesz vége.

Olyan szintig fajult ez, hogy már egyáltalán nem bírtam elviselni. Képes lettem volna neki menni.