Miért mondják a szüleim, hogy így nem érdemes "pénzt ölni belém"? Mit tehetnék?
Fiatal vagyok, ha minden igaz, szeptembertől egyetemre fogok járni, nem könnyűre és munkám hivatás lesz, egy álom válik valóra vele.
Nem szeretném, ha túl hetykén hangozna, de világ életem jó tanuló voltam, láttak bennem fantáziát és tehetséges több téren, méghozzá elég szerteágazó "tereken". Ezt úgy értem, elég sok mindenből jó vagyok/voltam, legalábbis ezt mondják.
Az egyetlen bűnöm, hogy nem szeretnék családot, ez mindenekelőtt apám szemét szúrja (hogy miért, most hosszú lenne, mentális okok miatt, mélyen gyökereznek, a családi életem eddig nem volt túl harmonikus, a családom nem összetartó, rejtett ellentétek vannak, amiket a kívülállók nem látnak). Apám ezt úgy reagálja le, hogy ja? Így már nem is érdemes pénz ölni beléd, ami alatt bevallom őszintén, nem tudom, mit ért.
Bánt, hogy ezt gondolja rólam és az okát nem tudom. Nagyon szeretem őt és mondtam neki, ha ő is szeret, tartsa tiszteletben ezt a döntésemet is, hiszen lassan felnőttem.
Nem hiszem, hogy rossz gyerek lettem volna: soha nem buliztam, ittam, szorgalmasan tanultam, csak zárkózott vagyok eléggé és gondjaim vannak az emberi kapcsolatokkal. Igazából ez az oka a döntésemnek.
Légyszi, csak normális válaszokat adjatok! Hogy kezeljem ezt? Köszi előre is! (L/19)
válasza:Gondolom az bántja apukádat, hogy nem fog folytatódni a vérvonala, illetve talán -remélhetőleg- szégyelli magát, hogy többek között az ő hibájából (nevelés, gyerekkor) jutottál erre a döntésre, és így vezeti le az ebből fakadó frusztrációját.
Hogy kezeld: ha nagyon idegesít nyugodtan vágd a fejéhez, hogy csakis magának köszönheti, hogy így gondolkodsz, és hogy a professzionális jövődnek semmi köze a családterveidhez, így az előrejutásod támogatásához nem tudom hogy jön ez az egész.
Más: én is rossz családban nőttem fel, és pont azért szeretnék majd gyerekeket, mert én tudom hogy mi az, amit nagyon másképp kellene csinálni. A hibákból, a múltban elszenvedett sérelmekből szerintem tanulni kell, minthogy miattuk keseregve elvessük az élet egyik legfontosabb, legörömtelibb élményét.
Köszi, igazad van, téged is megértelek.
Most lehet önzően hangzik, de én úgy gondolom, hogy egy olyan embernek, mint én, nem való gyerek, sem család. Az ő érdekükben is. Vannak ilyen emberek, meg voltak és lesznek is, ráadásul a munkám tényleg olyan, hogy megkövetel egy teljes embert. Én kész vagyok erre. Gondolom, olyan meg nincs, hogy most aztán parancsra "ellesz" 10 gyereket, mert normaszegő lettél.
válasza:Nem szükséges semmit tenned :)
Ahogy te szeretnéd, hogy elfogadják a te nézeteidet, neked is el kell fogadnod apádét: valószínűleg unokákat szeretne.
Amíg nem vezet komoly problémához ez az ellentét, nem kell foglalkozni vele, ne hagyd, hogy hatással legyen a döntéseidre.
Már csak azért sem érdemes ezzel foglalkozni, mert még sokat változhat a világnézeted: én pont a te korodban költöztem össze a párommal, akkor úgy terveztük, pár éven belül családot alapítunk.
Most, 23 éves fejjel rájöttem, hogy a hátam közepére sem hiányzik most nekem egy gyerek :D Voltak viták a férjemmel belőle, de végül lezártuk annyival, hogy változhatunk még mindketten, meglátjuk mi lesz a dologból.
válasza:Tudod,18 évesen én is ezt mondtam,hasonló okokból.Aztán láttam az értetelen arcokat.
Ugyan ezt gondoltam,de nem hangoztattam tovább,azt mondtam,hogy ha majd jön a megfelelő pasi,akkor majd hozzámegyek és lesz 2 gyerekem .Megnyugodott mindenki.És 21 éves voltam,mikor megjelent a megfelelő pasi,és 1 év múlva esküvő az egyetem mellett és hamar meglett a 2 fiam is.
Nem tudod,mit hoz a jövő.És ne állíts olyat,ami nem biztos.
Mondjuk, olyan szempontból könnyebb helyzetben vagyok, hogy innét még lehet családot "csinálni", ha nem tetszik mégsem a helyzet. A pasit ki lehet hajítani, de a gyereket nem lehet csak úgy volt-nincs eltüntetni.
Tudom, hogy fura, de nem bízom az emberekben: nem lenne idegeztem azon agyalni, hogy mikor csal meg és hagy ott valaki a gyerekekkel, mert szülés után 10 percet nem bír várni a szex miatt meg hasonló.
válasza:19 évesen még én is így gondolkoztam. Mára 14-gyel több vagyok, és egy 5 éves, gyönyörűséges, okos kislány anyukája. Nem tervezett bébi volt, jött magától, de egyáltalán nem bántam/bántuk meg, sőt, ő a mindenünk! Mellette ugyanúgy dolgozunk mindketten a férjemmel. Na szóval ráérsz ezen gondolkozni, hisz sokat fogsz még változni. Te is írtad, "lassan felnőttél" - igen, a 18-at betöltötted, de kell még egy kis idő, hogy "igazán felnőtt" legyél. Most inkább a tanulásra összpontosíts, vagyis szeptembertől, hisz egyetemista leszel! Mondd meg apukádnak, hogy a mai világban egy ilyen fiatal lánynak nem azon kell törnie magát, hogy mikor lesz családja, hanem meg kell alapoznia az életét, hogy egyáltalán normális családja lehessen. Annak gondolom ő se örülne, ha éppenséggel lenne unokája, de sok mindent nélkülözve nőne fel.
Amit meg legutóbb írtál, hát... szörnyű. Egy komoly kapcsolat nem csak a szexről szól. A pasiknak se. Remélem rád talál Az Igazi előbb-utóbb, és rájössz, mekkora butaság az utolsó mondatod!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!